1138 - 1597
(Összeállította: Bilkei Irén)

Az adatbázisban szereplő tisztviselők közül kigyűjtésre kerültek az országgyűlési követek, ispánok/főispánok, alispánok, jegyzők, rovásadó-összeírók, szolgabírák, alszolgabírák és esküdtek. Ebben a kezdeti korszakban nem alakult ki még néhány olyan tisztség, amely a későbbi feudális nemesi vármegyében fontos szerepet játszott.

Az adatgyűjtés alapja 1526-ig Holub József klasszikussá vált megyemonográfiája volt, ill. az ennek függelékében közölt lista az ispánokról, alispánokról és szolgabírákról. Ezt az okmánytárak mutatóiból kiemelt zalai tisztségviselők neveivel egészítettük ki, ill. a közelmúltban megjelent Engel Pál által összeállított Anjou-kori és Zsigmond kori archontológia zalai adataival vetettük össze. Amikor a fenti névsorokban eltérések mutatkoztak, az Engel Pál által megadott adatokat vettük figyelembe.

Az 1526 utáni korszakból eddig csak a főispánok névsorát állították össze, de az ott közölt adatok egy része néhány nyilvánvaló tévedés mellett sem tűnik megbízhatónak.

A Mohács utáni korszak megyei tisztviselőinek összeállításához a Zala Megyei Levéltár irataiból, ill. a szakirodalomból nyertünk adatokat. 1526 és 1555 között más helyi forrás hiányában csak a zalavári és a kapornaki bencésrendi konventek hiteleshelyi levéltárainak okleveleit tudtuk használni. 1555-től indul Zala megye közgyűlési jegyzőkönyveinek sorozata, kezdetben hiányosan, később válik rendszeressé. Az első olyan közgyűlési bejegyzés, ami tudatos tisztújításnak nevezhető, 1592. február 10-én olvasható. Az 1555-1597 közötti névsorok összeállításához Bilkei Irén korábbi munkája szolgált alapul: Zala megye legkorábbi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái.

Az 1526 utáni adatsorok így nagyon hiányosak, pótolni a Magyar Országos Levéltár Mohács utáni oklevélgyűjteményének, valamint a családi levéltárak iratainak szisztematikus kutatásával lehetne. Az adatgyűjtés során jellemző módon az 1526 utáni országgyűlési iratok kiadásában is csak egy esetben bukkantunk Zala megyei tisztviselők nyomaira: az 1527 év három országgyűlési követére.

A közreadás módja néhány ponton különbözik az eddig publikált középkori archontológiáktól (megjegyzendő, hogy ezek sem egységesek). A kötet egységének kialakítása érdekében a középkori és kora-újkori adatok a későbbi korokban használatoshoz közelítve kerültek felvételre. (Így is sok nehézséget okozott a több, mint 800 évre kiterjedő névanyag egységesítése:) A tisztviselő neve a ma használatos (vagy ahhoz legközelebb álló) formában került megadásra.

Minden közép- és koraújkori névtár összeállításánál jelentkezik az azonos nevű személyek elkülönítésének problémája, mivel ebben a korban még nem alakult ki az egységes névhasználat szokása. Engel Pál szerint egy személy csak akkor tekinthető azonosítottnak, ha viselőjét genealógiai kutatásokkal el tudjuk helyezni családjában és birtokai alapján családját is lokalizálni tudjuk.

A korai vármegye tisztségviselői a kezdeti időkben csak személynevükről, ill. néhány esetben nemzetségük nevéről ismertek. A latin keresztneveknek magyar megfelelőjét adjuk, ha nincs, akkor az eredeti latin névalak szerepel (Serecmerius, Kalianus, Dedalus).

A mai családi névnek megfelelő alakok lassan alakultak ki. Pl. a Hahót nembéli Miklóst 1319 után kezdik Alsólendvai névvel illetni, miután megszerezte Lendva várát. Ez a Miklós az 1350-es évek közepén szlavón bán volt, utódai az ő tisztségéből képzett nevet hordtak: Bán-fi. Nem mindig dönthető el, hogy mikortól indokolt a családi név használata a nemzetségbeli helyett, ezért minden esetet egyénileg mérlegeltünk, és ha az azonosítás biztos volt, a gyakoribb formát választottuk. Az 1318-ban oklevélben említett Héder nembéli Kakas Miklós ispán biztosan azonos Kőszegi Miklóssal. Hasonlóan az 1321-1323 között megyésispán Osl nembéli Imre fia, Lőrinc közkeletűbb nevén, Kanizsai Lőrincként szerepel.

A XIV. század végétől szereplő nemesi előnevek (praedicatum), amelyek általában a család származási helyére vagy törzsbirtokára utalnak, és a név után vesszővel elválasztva következnek.

A köztörténetből ismert nevek a megszokott formájukban szerepelnek (Báthory, Bánffy), a többi családnév pedig a mai helyesírásnak megfelelően és a lehető legegyszerűbb formában.

Az adatbázis célkitűzése Zala megye tisztségviselőinek összegyűjtése volt, ezért, és az egységesség érdekében nem szerepelnek a zalai főispánok által betöltött országos tisztségek (nádor, országbíró, lovászmester stb.), amik egyébként Holub József és Engel Pál idézett munkáiban olvashatók.

Hangsúlyozandó, hogy a tisztségviselők neve utáni dátumok néhány kivételtől eltekintve nem a hivatalviselés terminusait jelölik. Egy dátum egy említést jelent, de a két időpont megléte is csak azt jelöli, hogy az illetőt abban a tisztségben mikor említik először, ill. utoljára. Az sem derül ki a két dátumból, hogy a hivatalviselés folyamatos-e, vagy az illetőt többször is megválasztották ugyanarra a tisztségre. A záró dátum tehát jelentheti a tisztség megszűnését éppen úgy, mint a tisztségviselő halálát. (Egy esetben biztos a halál időpontja: Ákosházi Sárkány Ambrus zalai (fő)ispán a mohácsi csatában esett el.)

1598 - 1750
(Összeállította: Turbuly Éva)

A korszakban gyűjtött tisztségek a következők: Főispán, alispánok, szolgabírák, alszolgabírók, esküdtek, a jegyző, az adószedők, dicátorok, vicegerensek és az országgyűlési követek.

A dicátorokat a kamara nevezte ki, segítőiket viszont a megyei közgyűlésen választották meg. Alkalmanként bízták meg őket az országgyűlés által megszavazott adó beszedésével a 17. század első felében. A vicegerensek az alispán segítői voltak bíráskodási ügyekben.

Mivel 1596-tól 1715-ig Zalát Somoggyal egyesítették, ebben az időszakban külön gyűjtöttük a Somogy megyei szolgabírákat, alszolgabírókat, esküdteket és dicátorokat. Mivel az alispánoknál az ordinarius és substitutus jelölés nem volt következetes, nem választottuk szét őket.

Nem kerültek kigyűjtésre a törvényszéki esküdtek, a későbbi táblabírák, mivel elkülönítésük a szolgabírákat segítő esküdtektől még a 18. század elején is kétséges volt. Ugyancsak nem gyűjtöttük ki a hadbiztosokat, akik feladata a 18. századtól a megyébe beszállásolt, illetve átvonuló katonasággal való kapcsolattartás, segítség volt. A tisztséget gyakran alszolgabírók vállalták. Megbízatásuk sokszor alkalmi volt, nem kötötték közgyűlési választáshoz. Név szerint egy-egy közgyűlési bejegyzésben és az adószedői számadásokban jelentek meg, amelyek 1709-től állnak folyamatosan rendelkezésre.

Az adatgyűjtés alapvető bázisát a Zala Megyei Levéltár feudális kori iratai, közülük elsősorban a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek és közgyűlési iratok adták. 1655-ig segítette munkánkat a kiadott közgyűlési regeszták két kötete. A jegyzőkönyvek 1716-ig nagy hiányokkal maradtak csak fent, 1678 és 1716 közöttről teljesen hiányoznak. A közgyűlési iratokból az 1970-es években Müller Veronika által kiemelt fogalmazvány-gyűjtemény áll csak rendelkezésre, nagyon hiányosan, gyakran alig olvashatóan. E szomorú ténynek "köszönhetően" az adott időszak listái hiányosak, még a magas rangú tisztviselőkre vonatkozóan is. E korszak adatainak pótlásában nyújtottak segítséget a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, a törvényszéki iratokból a polgári perek és a nagyobb családi levéltárak hivatalos iratai, amelyeket aláírtak és lepecsételtek az eljáró alszolgabírók és esküdtjeik. 1709-től jelentős számú adathoz jutottunk az éves adószedői számadásokból. A főispánok adatainál felhasználtuk Fallenbüchl Zoltán munkáját. Ahol módunkban állt, kiegészítettük, alkalmanként korrigáltuk a tőle idézett adatokat, részben más szakirodalmi munkák alapján. Az Esterházy főispánok esetében nagy segítséget nyújtottak a Fraknón, illetve Kismartonban rendezett "Bollwerk Forchtenstein" és "Die Fürsten Esterházy" kiállítások katalógusai.

Az egyes elhalálozások időpontját, ha ismert volt, kereszttel jelöltük.

A nevek írásánál a ma elfogadott és leginkább ismert változatot használtuk, a közismert és rendszeresen használt előneveket a teljes név után adtuk meg (Darabos István, nádasdi). Néhány esetben így lehetett elkülöníteni az azonos nevű, de más családokhoz tartozó officiálisokat. A 18. század későbbi évtizedeitől eltekintve ritkán ismerjük a hivatal-viselés teljes időtartamát. Az említés körülményeit: egyetlen említés, említés, megerősítés, lemondás, tisztújítás, már halott - az adatbázis egységesítése érdekében - külön nem tüntettük fel. Az országgyűlési követek esetében teljes bizonyossággal csak megválasztásuk időpontját adtuk meg. Megbízatásuk általában az országgyűlési törvények bemutatásával, a pénzügyi elszámolással fejeződött be. Mivel az esetek többségében az erre vonatkozó adat hiányzott, ezért az országgyűlés berekesztésének, vagy a törvények szentesítésének ismert dátumát tüntettük fel záró időpontként.

A szolgabírák, alszolgabírók, esküdtek esetében a járások szerinti elkülönítés a 18. századig csak kivételként volt lehetséges. Adatbázisunkban ezért fordulhatnak elő a forrásokban járás megnevezése nélkül említett - időrendben korábbi -, és járásokhoz köthető (időben későbbi) megyei tisztségviselők.

1750 - 1810
(Összeállította: Kapiller Imre)

Az anyaggyűjtés alapvető forrásai kivétel nélkül a Zala Megyei Levéltár dokumentumai: az 1750 után tartott vármegyei közgyűlések jegyzőkönyvei - 1786. június 14-ig ez 22 vaskos kötet. Kisebb hiányokkal ugyancsak fennmaradtak a közgyűlési iratok is. A jegyzőkönyvekben, illetve az iratokban való tájékozódást segítik az 1765. évtől rendelkezésre álló mutatók.

A névtár összeállításához elsősorban a tisztújítások jegyzőkönyvei szolgáltak alapul. Bár az 1723:53. tc. előírásai szerint a megyék három évente kötelesek restauratiót tartani, de ahogy ezt a törvényi rendelkezést 1750 előtt sem, úgy korszakunkban sem tartotta be Zala vármegye. Az 1750 és 1810 közti hat évtizedben 10 alkalommal újították meg a tisztikart. (1752. október 20., 1756. október 11, 1761. október 2., 1773. április 13., 1781. szeptember 24., 1790. április 7., 1795. május 4., 1798. június 19., 1803. augusztus 22., 1810. május 7.) Az egyes tisztújítások közt beálló változások nyomon követésében a jegyzőkönyvek mellett a vármegyei főadószedő éves számadásai szolgáltak forrásul. A számadásokban az egyes tisztségviselők számára kifizetett béreket is rögzítették, jelezve a szolgálatban töltött időt is. Ez utóbbi megállapítás nem érvényes a megyei tisztikar alsó szintjén szolgáló esküdtekre, lévén ők egészen az 1770-es évek közepéig nem kapnak rendes bért, csupán napidíjat.

1810 - 1849
(Összeállította: Molnár András)

A fenti időszakra vonatkozó adatgyűjtésünk kiterjedt Zala megye valamennyi választott tisztviselőjére (az első alispántól a járási esküdtekig), az uralkodó által kinevezett főispánokra és főispáni helyettesekre, továbbá a főispáni jogkörrel kinevezett tisztviselőkre, valamint a hasonló módon kinevezett szakszemélyzet központi, megyei illetékességi körű tagjaira. Miután az országgyűlési követeket 1848-ig szintén a megye közgyűlése választotta, adatgyűjtésünket őrájuk is kiterjesztettük. Nem foglalkoztunk viszont a korszakunkban szinte tömegessé váló táblabírói kinevezésekkel, mert Zala megye reformkori táblabíráinak tekintélyes része sem az igazságszolgáltatásban, sem pedig az igazgatás területén nem végzett érdemi, gyakorlati munkát. Gyűjtésünk nem terjedt ki az alacsonyabb rangú, zömében járási szintű feladatokat ellátó szakszemélyzetre (seborvosokra, bábákra, különféle biztosokra és rendvédelmi alkalmazottakra), a jegyzői hivatal írnokaira, a levéltár és a pertár alkalmazottaira, valamint egyetlen tiszteletbeli - fizetéssel el nem látott - tisztviselőre sem.

Korszakunkban valamennyi vizsgált tisztviselő megválasztását vagy kinevezését rögzítették a megye közgyűléseinek (ill. kisgyűléseinek) jegyzőkönyvei, ezért adatgyűjtésünk fő forrásai is ezek a jegyzőkönyvek, különösen a tisztújító közgyűlések jegyzőkönyvei voltak. Zala megyében 1810 és 1849 között az alábbi időpontokban kezdődtek a tisztújító közgyűlések: 1810. május 7., 1815. november 8., 1819. július 5., 1825. június 6., 1828. június 8., 1831. június 20., 1834. szeptember 22., 1837. szeptember 25., 1840. szeptember 28., 1844. június 10., 1847. június 14.

A tisztújítások közötti időszakban történt változások, ill. személycserék felkutatását a megyegyűlési jegyzőkönyvekhez készített egykorú segédletek, a tisztviselői kinevezések tekintetében eléggé megbízhatónak bizonyuló betűsoros (főként személynév) mutatók tették lehetővé.

Az egyes megválasztott vagy kinevezett tisztviselők hivatalban eltöltött (szolgálati) idejét gyakorlatilag napra pontosan nyomon lehetett követni az 1810-től évente csaknem hiánytalanul fennmaradt főadószedői számadáskönyvek kiadásokat tartalmazó fejezetének "Salaria", vagy "Tiszt(viselő) urak fizetése" elnevezésű rovata alapján.

Korszakunk tisztviselőinek adatbázisa a tisztikar hierarchiáját követve, hivatali rangsorban közli az egyes tisztségeket betöltő személyek nevét és pontos szolgálati idejét. A hierarchia felépítésében alapvetően a tisztújító közgyűléseken a választások, ill. kinevezések során alkalmazott sorrendet vagy rangsort követjük. A járási adatok közlésének sorrendjét szintén a tisztújítások alkalmával, a járási tisztviselők választása során tapasztalt sorrend határozta meg, ezért - az egyes tisztségeken belül - keletről nyugat felé haladva, elsőként mindig a tapolcai járás tisztviselőinek, végül pedig a muraközi hivatalviselőknek az adatait közöljük. A korszakunkban előforduló személyneveket az egyes források következetlenségeit kiküszöbölve, egységes helyesírással, az általánosan elfogadott - és ma is használt - névalakban adjuk közre. Az egyes nevek után olvasható kezdő dátum általában a megválasztás vagy kinevezés időpontja - a beiktatás ill. hivatalba lépés tényleges időpontja ettől esetenként eltérhet, erre azonban adatgyűjtésünk nem terjedt ki -, míg a záró dátum a lemondás, leváltás, áthelyezés vagy elhalálozás időpontjának felel meg. Az egyértelműen azonosítható halálozási időpontokat a közölt dátum után kis kereszttel (†) jelöltük.

1849 - 1860
(Összeállította: Halász Imre)

A neoabszolutizmus évtizedének struktúrája nem hasonlítható sem a megelőző, sem az azt követő időszak hivatalszervezethez, hivatali beosztásokhoz, munkakörökhöz. Gyakran a megyei és a járási tisztviselők kinevezésének vagy áthelyezésének pontos időpontja sem állapítható meg pontosan. A gyűjtés alapjául sokszor csak állománytáblázatok, fizetési listák szolgálhattak, melyek nem a változások időszakában készültek. Bár megjelennek ebben az időszakban a valamennyi állami szolgálatban álló hivatalnokot tartalmazó kézikönyvek (Hof- und Staatshandbuch), de ezek is csak egy adott időpont személyi állományát rögzítik. Így gyűjtésünk a tisztviselők kinevezését, felmentését, vagy áthelyezését illetően - minden igyekezetünk ellenére - nem lehet teljes. Forrásul a megyefőnöki hivatal óriási mennyiségben, de nem hiánytalanul fennmaradt iratanyaga és néhány magasabb kormányszerv személyzeti iratanyaga szolgált.

Gyűjtésünk a közép- és alsófokú közigazgatás teljes személyi állományára kiterjedt, a segédszemélyzet nélkül. Nem tartalmazza azonban az ekkor kialakuló szakigazgatás (pénzügyigazgatás, építésügyi igazgatás, stb.) alkalmazottainak adatait.

1861 - 1910
(Összeállította: Foki Ibolya)

Az archontológia összeállításakor az 1860-as évek adatainak feltárása speciális problémákat vetett fel. Hagyományos értelemben vett tisztújítás ugyanis ebben az évtizedben csak 1861-ben és 1867-ben történt. A kutatásaink bázisát képező megyei közgyűlési, illetve tisztiszéki jegyzőkönyvek ezek közül csak az előbbi eredményeit rögzítették. Sem a tisztikar 1862-ben, 1865-ben és 1867-ben bekövetkezett kicserélődése, sem a lemondás, felmentés, áthelyezés, elhalálozás stb. miatt 1862 és 1867 között beálló, egyéb változások nem kerültek be a jegyzőkönyvekbe. Az adatokat ennélfogva aprólékos munkával, számos más egyéb forrásból kellett összegyűjteni. Itt mindenekelőtt a főispáni helytartói és alispáni iratokra, a Magyar Királyi Helytartótanácsnak a Magyar Országos Levéltárban fellelhető irataira, a Sürgöny c. országos hivatalos lapra és egyes esetekben a megyei közgyűlési iratanyagra támaszkodhattunk. A fenti nehézségek és a hivatali személyzet létszámbeli gyarapodása miatt vizsgálatunkat csak a legfontosabb pozíciókat elfoglaló tisztviselőkre terjesztettük ki. Nem foglalkozhattunk a gyámhatósági, telekkönyvezési és közbiztonsági feladatokat ellátó hivatali személyzettel, s nem vonhattuk be kutatásaink körébe a járásokba beosztott összes tisztviselőt sem. Az 1861. február 7-8-án megalakult tisztikar hivatali idejének végét általában 1861. november 11-gyel, az egész tisztikar lemondásának dátumával jelöltük. Az ettől eltérő időpontok időközbeni változásokat vagy esetleges későbbi lemondásokat jelentenek.

Nem volt könnyű nyomon követni a provizórium idején végbement gyakori személycseréket sem. A hivatali idő kezdetének megállapításakor lehetőség szerint a kinevezési határozat dátumát, ha ez nem állt rendelkezésre, akkor az eskütétel napját vagy a fizetés folyósításának első napját vettük alapul. Előfordult olyan eset is, hogy csak a hivatal átadás-átvétel időpontját sikerült meghatározni, ilyenkor kénytelenek voltunk ezt figyelembe venni. Hangsúlyozni kell, hogy ezek az időpontok mindig eléggé közel estek egymáshoz. A hivatalukból 1865 novembere előtt távozók esetében a hivatali időszak végénél többnyire a felmentő határozat dátuma szerepel.

A tisztikar 1865 végén történt kicserélődését - 1861-től eltérően - nem lehetett konkrét dátumhoz kötni. Más megoldás híján megkíséreltük behatárolni azt az időszakot, amikor a provizórium kori tisztviselők utoljára, az újonnan hivatalukat elfoglalók pedig előszörre bukkannak fel intézkedő tisztviselőként. A hivatal átadás-átvétel folyamata nagyjából 1865. október végétől 1865. november végéig zajlott, ennélfogva 1865 novemberét jelöltük meg a váltás idejeként. Bár az 1867. május 6-i tisztújítás adatai még nincsenek benne a közgyűlési jegyzőkönyvben, az ezt követő személyi változásokat már itt is rögzítették.

Mivel a feudális kori szervezeti alapokon nyugvó közigazgatási rendszer Zala megyében 1872. január 9-én adta át helyét az 1870. évi törvényhatósági törvény előírásai szerint létrehozott polgári közigazgatási szervezetnek, a tisztviselők címtárának megalkotásakor mi is szükségesnek véltük az 1861-től 1872-ig tartó, bő egy évtizedet külön korszakként kezelni. Az 1872-es választóvonal meghúzása miatt azon tisztviselők hivatali idejében is jeleznünk kellett az említett korszakhatárt, akiknek pályafutását a fenti dátum egyébként nem szakította meg, vagyis 1872. január 9-én is megválasztották őket addig viselt tisztségükre. Mindez konkrétan azt jelenti, hogy ha egy tisztviselő pl. 1868-tól 1876-ig folyamatosan ugyanazt a tisztséget töltötte be, akkor hivatali idejének végeként 1872. január 9-et adtuk meg. Az 1872-től 1910-ig tartó korszakot feldolgozó részben ugyanazon személy hivatali idejének kezdete ebből következően szintén 1872. január 9.

1872. január 9-cel kezdődően a hat évenként bekövetkező tisztújítások adatai már megtalálhatóak a megyei közgyűlési jegyzőkönyvekben. Az egyes tisztújítások között különböző okok miatt történt személyi változások is viszonylag jól nyomon követhetők. Ennélfogva az 1870-es évektől kezdődően a közgyűlési jegyzőkönyvek képezték legfőbb forrásanyagunkat. Ezek adatait helyenként a közgyűlési és alispáni iratok adataival egészítettük ki vagy vetettük össze. Felhasználtuk még a tiszti címtárakat és a megyében megjelenő helyi lapokat is. Az igazgatás fokozatos differenciálódása, az ügyviteli teendők halmozódása a polgári korban a hivatali személyzet nagyarányú bővülését eredményezte. Mivel előzetes kutatási eredményekre nem támaszkodhattunk, vizsgálatunk körébe ez esetben is egyelőre csak a vármegyei közigazgatás működtetésében meghatározó szerepet játszó tisztviselőket vontuk be.

Az archontológia értelemszerűen a két tisztújítás között bekövetkező változásokat is tartalmazza. Az üresedésnek több oka lehetett: lemondás, elhalálozás, felmentés, felfüggesztés, más tisztségre való megválasztás vagy kinevezés stb. Választott tisztviselőknél az illető tisztviselő távozását mindig a következő közgyűlésen jelentették be, s ekkor általában a megüresedett hely betöltéséről is gondoskodtak. A hivatali idő végének tényleges dátuma más tisztségre való megválasztás, felmentés, felfüggesztés vagy elhalálozás esetén többnyire pontosan megállapítható. Lemondás esetén viszont, egy-két kivételtől eltekintve, gyakorlatilag lehetetlen meghatározni azt a napot, amikor az illető távozási szándékát - sokszor csak szóban - feljebbvalójával közölte. Ilyenkor kénytelenek voltunk azt a közgyűlési dátumot tekinteni a hivatali idő végének, amikor az állás megüresedését a közgyűlés tudomására hozták. A főispán által kinevezett tisztviselők ebből a szempontból csak bonyolítják a helyzetet. Mivel a kinevezések a közgyűléstől függetlenül történtek, ezeknek a jegyzőkönyvekben csak elvétve van nyoma. A rájuk vonatkozó adatokat elvileg a korabeli főispáni iratanyagban lehetne fellelni. Ezen rendkívül fontos forráscsoport teljes dualizmus kori része azonban hiányzik a Zala Megyei Levéltárban. Így e tekintetben a tiszti címtárakban és a helyi sajtóban közölt információkra voltunk utalva. Ugyanez mondható el 1886-tól kezdődően a főszolgabírók mellé beosztott szolgabírák esetében is. A szolgabírákat ugyan a megyei közgyűlés választotta, az egyes járásokba azonban a főispán osztotta be őket. A Zala megyei közgyűlési jegyzőkönyvekbe az 1889-es tisztújítás esetében jegyezték be utoljára, hogy melyik szolgabíró melyik járásba került. Ezt követően mind a tisztújítások után történt járási elhelyezésükről, mind az időközben szükségessé vált, meglehetősen gyakori áthelyezésükről csak közvetett levéltári adatok állnak rendelkezésre. Ezeket vetettük össze a tiszti címtárakban és a sajtóban szereplő információkkal, s ennek alapján tudtuk a különböző járásokban eltöltött szolgálati idejüket hozzávetőlegesen meghatározni. Így is akad néhány olyan tisztviselő a főispán által kinevezettek és főként a szolgabírák között, akinek a hivatali ideje kezdeténél vagy végénél csak az évszám van feltüntetve. Ilyenkor az adat kizárólagos forrása az esetek túlnyomó többségében a tiszti címtár. A címtárakban közölt adatok azonban nem mindig pontosak és helytállóak. Az év közben lezajlott változások ugyanis mindig csak a következő évi, az év vége felé történtek pedig csak a két év múlva kinyomtatott kötetben jelentek meg. Ha egy hivatalt pl. október-november körül foglalt el egy tisztviselő, akkor a következő évi címtár adatainak lezárása és a már megindult nyomdai munkálatok miatt csak a következő év utáni kötetben - tehát két naptári év elteltével - szerepelhetett. Ezalatt azonban már lehet, hogy újabb pozícióba helyezték. Az általunk csak évszámmal jelzett adatoknál az archontológia használatakor mindezt figyelembe kell venni. A helyi lapokból átvett információk esetében, mivel az újságok általában nem közölték a kinevezés vagy áthelyezés napra pontos dátumát, többnyire az illető lappéldány megjelenésének hónapját vettük alapul a hivatali idő kezdetének és végének kijelölésekor.

A hivatali idő helyenként mutatkozó átfedése a hivatalok átadása-átvétele körüli átmeneti időszakkal magyarázható. Előfordult - főként az 1860-as évek kinevezett tisztviselőinél -, hogy a tisztviselő távozási szándékának bejelentése és hivatalos felmentése között hosszabb idő telt el, s közben már utódjáról is gondoskodtak. Az átfedéseket a későbbiekben mindemellett még egyéb okok (pl. katonai szolgálat, tanfolyam végzése, helyettesítéssel való megbízás stb.) is előidézhették.

Az egyes tisztségek pontos megnevezésében - különösen a polgári korszak kezdetén, az 1860-1870-es években - számos következetlenség tapasztalható. A számvevőt pl. hol egyszerűen csak "számvevő"-nek, hol "főszámvevő"-nek említik tekintet nélkül arra, hogy volt-e mellé beosztott alszámvevő vagy sem. Ugyanez a helyzet a mérnökkel, pénztárnokkal stb. A tiszti főügyész elnevezésében is több variációval találkozunk ("tiszti ügyész", "főügyész", "fő tiszti ügyész" stb.). Ezen a helyzeten igyekezett változtatni az 1886. augusztus 9-i megyei közgyűlés, amely az 1886. évi törvényhatósági törvényben használt elnevezésekből kiindulva a tiszti főügyész, a főszámvevő, a főpénztárnok, a főszolgabírók és a szolgabírák esetében meghatározta tisztségük hivatalos nevét. Más tisztségeknél azonban, amelyekkel a közgyűlés nem foglalkozott, még ezután is előfordultak következetlenségek (pl. "főorvos", "tiszti főorvos"). Az archontológia 1861 és 1872 közötti időszakában a tisztségek megnevezésekor mind a központi, mind a járási tisztviselőknél a leggyakrabban felbukkanó változatot vettük alapul. 1872-től a központi tisztviselőknél szintén ezt az eljárást követtük, illetve a jelzett tisztségeknél a fent említett közgyűlés határozatát is figyelembe vettük. A polgári közigazgatás bevezetése után a járásokat igazgató szolgabírák és segédszolgabírók, illetve főszolgabírák és szolgabírák esetében forrásaink szóhasználata következetes. 1872. január 9-től (illetve a segédszolgabíróknál 1878. január 4-től) az 1886. augusztus 9-i közgyűlésig a szolgabíró-segédszolgabíró, 1886. augusztus 9-től a főszolgabíró-szolgabíró elnevezést alkalmazzák. Mint már utaltunk rá, a főszolgabíró-szolgabíró megjelölés általánossá tételéről ugyancsak az 1886. augusztus 9-i közgyűlésen döntöttek. Ezért azon járási tisztviselőknél, akik 1886. augusztus 9. előtt és után is folyamatosan hivatalban voltak, az archontológiában az ezen dátumot megelőző és követő elnevezést is megadtuk "szolgabíró, főszolgabíró", illetve "segédszolgabíró, szolgabíró" formában.

A vármegyei aljegyzőkkel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az 1901. december 16-i tisztújításon még első, másod-, harmad-, negyed- és ötödaljegyzőként választották meg őket. Az 1904. évi X. törvénycikk rendelkezései nyomán azonban I., II. és III. osztályú aljegyzővé minősítették őket, így az 1907. december 16-i tisztújításon már eszerint töltötték be ezeket a pozíciókat. Ezt követően forrásaink is osztályba sorolásuk szerint emlegetik őket, ezért az archontológia készítésekor mi is ezt a megoldást választottuk. Ennélfogva azon aljegyzők hivatali idejénél, akik 1907. december 16. előtt és után is folyamatosan hivatalban voltak, az 1907. december 16-i dátum választóvonalat képez, s korábbi beosztásuk és osztályba sorolásuk szerint is feltüntettük őket. Bár a hivatkozott törvény a főszolgabírák mellett lévő szolgabírákat is osztályokba sorolta, s az 1907-es tisztújításon ők is már mint I. és II. osztályú szolgabírák jelennek meg, az archontológia használhatósága szempontjából célszerűbbnek tartottuk, ha az egyéb források alapján megállapítható járási beosztásuk szerint szerepeltetjük őket.

A járásoknak nevet adó járási székhelyek hivatalos elnevezése Zalaegerszeg és Nagykanizsa esetében 1902-ben, a többinél csak 1908-ban rögzült. Így az 1861-től 1872-ig terjedő időszakban a korabeli, leggyakrabban használt, s általában a feudális kori elnevezésekkel azonos névváltozatot, 1872-től a később hivatalossá vált változatot vettük alapul.

1910 - 1950
(Összeállította: Káli Csaba)

Akárcsak a korábbi korszakok esetében, a XX. század első felét illetően is csak a fő vagy főbb tisztviselőkre koncentrál az archontológiánk. Ez a kör nagyjából megfelel a korszakban tiszti személyzetként aposztrofált tisztviselői rétegnek, míg a segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet nem került ismertetésre. A teljességre való törekvés ez esetben teljességgel ellehetetlenítette volna a vállalkozást, ezért kénytelenek voltunk lemondani arról, hogy minden megyei önkormányzati tisztviselő helyet kapjon az adatbázisban.

A másik fő elv - amelyet szintén nem tudtunk következetesen betartani - az volt, hogy megyei főtisztviselők címszó alatt a megye által megválasztott tisztviselőket jelenítsük meg. Ha ezt az elvet követtük volna, akkor a két világháború közötti időszak vége felé már nem lett volna az adatbázisba felvehető tisztviselőnk, hiszen a megyei önkormányzatiság fokozatos csorbulása miatt drasztikusan lecsökkent, szinte nullára redukálódott a választott tisztviselők száma. Ettől függetlenül is adódtak problémák, hiszen például így a főispán sem kerülhetett volna be a "kiválasztottak" körébe, lévén őt a kormány nevezte ki, viszont esetleges elhagyása mindenképpen hiányérzetet okozott volna, ezért döntöttünk a szerepeltetése mellett. Ugyanerről a tőről fakadt egy más jellegű probléma is, nevezetesen az, hogy mit tegyünk az olyan tisztviselőkkel, akik időközben választottból kinevezetté minősültek át, mint például a tiszti (fő)orvosok. Ezekben az esetekben a kontinuitást megtartva változatlanul felvettük az adatbázisba az adott tisztviselőt, de vagy ott, vagy a hivataltörténeti részben megemlítettük a vele kapcsolatos változást.

Általános törekvés volt, hogy az adott funkció betöltésének idejét a lehető legpontosabban adjuk meg, amely a XX. század esetén már megkívánta a napra pontosságot. Ez az igény újabb problémákat szült, hiszen először el kellett dönteni, hogy mit tekintsünk kezdő dátumnak. A megválasztás (kinevezés), eskütétel, beiktatás és a tényleges munkavégzés kezdete szinte sohasem esett egy napra, ennélfogva abban maradtunk, hogy a megválasztás, illetőleg a kinevezés dátumát tekintjük irányadónak. Sajnos forrásaink elégtelen volta miatt többször előfordult, hogy a fenti elvet nem tudtuk tartani és egy másik - a hivatalviselés kezdetével összefüggő - dátumot kellett megadnunk, de ezt minden esetben jegyzetben megjelöltük. Még így is előfordult azonban az, hogy nem tudtunk napra pontos adatot megadni, sőt szép számmal akadt olyan eset is, hogy az adott hivatal viselésének kezdő vagy záró évét sem tudtuk biztosan. Ezekben az esetekben is, ha tehettük, jegyzetet alkalmaztunk. A kérdőjeles nevek és dátumok az adatok hiányát, bizonytalanságát tükrözik. Amennyiben az adott tisztség viselése az illető halálával ért véget, azt kereszttel jelöltük.

Ide kapcsolódik az előbb ismertetettek másik oldala, amikor több egymásnak ellentmondó adatra bukkantunk. Ilyenkor, hasonlóan az előző példákhoz, szintén jegyzetben fejtettük ki a problémát. Megjegyzendő, hogy a hiányos dátumok nem egyenletesen oszlanak el az adatbázisban. Megfigyelhető, hogy általában a történelmi sorsfordulók időszaka (1918-1919, 1945-1950) kiemelten adathiányos, ami a források esetlegességével magyarázható.

Szintén általános - ezúttal a dolgok logikájából fakadó - törekvésünk volt, hogy az adott korszak tiszti címeit azok hierarchikus sorrendjében adjuk közre. Utóbb bebizonyosodott, hogy ennek színtiszta megvalósítása szintén lehetetlen és nem is mindig célszerű. A vármegyei főjegyzővel - például - egyenrangúnak számított a járási főszolgabíró, vagy az aljegyzőkkel a szolgabíró, de ha ezt a rangsort követjük, akkor széttördeljük a központi és kültisztviselők különálló rendszerét, amely a célszerűség ellen hatott volna. A központi tisztviselőkön belül szintén külön kezeltük az alispáni hivataltól független árvaszéket. A közölt rangsor így a célszerűség kritériumainak felel meg inkább, amelyet a korabeli tiszti címtárak is előnyben részesítettek a merev hierarchikus renddel szemben. A tisztviselők nevét igyekeztünk a lehető legpontosabban visszaadni, így abban az esetben ha névváltozás történt, az adatbázisban mindig feltüntettük (zárójelben) az eredeti nevet is. Az adatbázisban adott tisztségnél azt a nevet tüntettük fel elsőként, amelyet akkor viselt az illető. A nevek mellett minden esetben kiírtuk - amennyiben rábukkantunk - a nemesi előnevet, az arisztokrata származás jellemzőit, a doktori címet, illetve a korszakra jellemzően a vitézi rangot.

Mint már említettük az altiszti személyzetből senki nem került be az adatbázisba, de a főbb tisztségviselők között is akadtak olyanok, amelyeket nem vettünk lajstromba. Így hiányoznak a központi tiszti személyzetből az árvaszéki ülnökök, a tűzrendészeti felügyelő, a kültisztviselők tiszti állományából pedig a járási tiszti orvosok. Kihagyásuknak közös oka, hogy a rendelkezésünkre álló forrásokból rendkívül hézagosan állapíthatók meg szolgálati adataik, ennélfogva célszerűbbnek mutatkozott az elhagyásuk.

A korszak főispánjainak számbavételével az 1919-es időszak okozott némi problémát. A Tanácsköztársaság idején ezt a címet eltörölték, viszont jogköre valójában tovább öröklődött a megyei direktóriumok vezetőiben és a Forradalmi Kormányzótanács által kinevezett biztosokban, így a jogfolytonosságot meghagyva ezeket a posztokat - és az azokat viselő személyeket - a főispánokhoz soroltuk be. Hasonlóan ehhez, nem nyitottunk új rovatot a vármegyei aljegyző-jegyző, járási főszolgabíró-főjegyző és a járási szolgabíró-jegyző névváltozások esetén sem, hiszen a tisztség tartalma alapvetően változatlan maradt, a névváltozás inkább csak formai módosulást jelentett.

Ilyen esetekben az egymás után következő címeket nem tagoltuk évszámokkal, hiszen azt a hivataltörténeti részben leírtuk, viszont az adatbázisban természetesen mindig feltüntettük, hogy melyik címet mettől meddig használta az illető.
A tiszti alügyészi állást felvettük ugyan az adatbázisba, de adataink többségének tanúsága szerint azt nem töltötték be, egyes korabeli tiszti címtárak viszont néha feltüntetnek neveket ennél a funkciónál, ezért ezeket (megkérdőjelezve) mi is felvettük.

Az archontológia összeállításával - akárcsak a korábbi időszakoknál - a mindenkori Zala (vár)megyét vettük alapul és adott személynél csak a zalai tisztségeit vettük figyelembe. Ennélfogva, ha egy tisztviselő valamilyen közigazgatási változás folyamán - például egy járás elcsatolása után - más megyéhez került úgy, hogy gyakorlatilag a pozíciója nem változott, annak csakis a Zalához való tartozásáig tüntettük fel a tisztségviselését.

A XX. század első fele megyei tisztviselői adatbázisának összeállításakor két vezérforrásra és nagyon sok másodlagos, kiegészítő forrásra támaszkodtunk. A leghitelesebb és legadatdúsabb forrástípusok egyike természetesen - a megelőző korszakokban is előszeretettel használt - megyei (törvényhatósági bizottsági) közgyűlési jegyzőkönyvek voltak. A forrás értéke - szempontunkból - a harmincas évek végén indul csökkenésnek, amikor a tisztviselők választása helyett, azok kinevezése került előtérbe. A változások nyomon követhetők ugyan a közgyűlés jegyzőkönyveiben, de nem mindig a korábbi precizitással. Az 1945-1950 közötti időszakban nagyjából hasonló problémával kellett megküzdeni, amit a jegyzőkönyvek hiányossága is tetézett. Általában a jegyzőkönyveknél bizonyos megválasztott tisztségviselők, leginkább a járási szolgabírók lokalizálása okozott problémát. Nem tüntették fel ugyanis minden alkalommal a szolgálati helyet, hiszen a konkrét beosztást a főispán csak később végezte el és mivel a Zala Megyei Levéltárban alig maradtak fenn a két világháború között főispáni általános iratok, ezért a járási szolgabírák esetében gyakori az adathiány. Ezen a téren a közgyűlés és az önkormányzati hivatalok munkáját visszatükröző Zalavármegyei Hivatalos Lap vonatkozó évkörei sem nyújtottak általában többlet információt.

Az 1910-1950 közötti időszak másik kiemelten fontos forrástípusa - az alispáni iratok részét képező - vármegyei tisztviselők törzskönyvi lapjai voltak. Az 1900-as évek legelejétől minden megyei szolgálatban álló tisztviselőről úgynevezett törzskönyvi lapot kellett kitölteni, amely a személyes adatokon túl a tisztviselő hivatali pályájával kapcsolatban minden adatot részletekbe menően tartalmazott. Az adatlapok a XX. század első felében formailag többször változtak, de a tartalmi részletezettségük mindvégig kimerítő maradt. Sajnos ezek sem maradtak fenn hiánytalanul, de nagyobbrészt támaszkodhattunk rájuk az adatbázis elkészítése során. Adataikat túlnyomórészt hitelesnek kell elfogadnunk, csak néha - a már ecsetelt történelmi időszakokat illetően - merülhetnek fel kétségek a hitelességet illetően.

A másodlagos források között egy pár évtizeddel ezelőtt kiformálódott kéziratot kell elsőként említenünk. Dr. Gaál Antal, mint maga is gyakorló közigazgatási szakember - a megyei tanács vb-titkáraként vonult nyugdíjba - hosszú évek alatt szorgalmasan gyűjtögette az 1920-1950 közötti megyei, járási, városi és községi tisztviselőkre vonatkozó adatokat, amelyet kézirat formájában három kötetbe rendezett. Adatai fontos támpontot adtak az archontológia elkészítésében, de sajnos a sokszor előforduló zavaró hibák, hiányosságok miatt gyűjtését nem lehetett ellenőrzés nélkül felhasználni, ráadásul az esetek döntő többségében csak éves pontossággal tüntette fel a hivatalviselés kezdő és záródátumát, amely nem felelt meg az általunk kitűzött céloknak.

A húszas évek archontológiai adataihoz adott segítséget egy korabeli, félhivatalosnak tűnő füzetszerű regiszter, amely a Zala Megyei Levéltár vegyes iratai (miscellanea) közül került elő éppen az adatgyűjtés időszakában. A forrás pontos rendszertani besorolása azóta is vitatott, viszont ettől függetlenül sokat segített a - különösen a járási szolgabíróknál kialakult - fehér foltok eltüntetésében. Az érem másik oldalaként viszont az is igaz, hogy ugyanez a forrás sok, korábban biztosnak vélt adatot bizonytalanított el.

Mint ahogy azt már korábban jeleztük, a Zala Megyei Levéltár főispáni általános iratai meglehetősen hiányosak, inkább csak a negyvenes évek elejétől beszélhetünk többé-kevésbé folyamatos iratállományról. Ezen időszak archontológiájának viszont fontos forrása lett ez az irategyüttes, hiszen pont ez az az időszak, amikor választás helyett a tisztviselők kinevezése kapott inkább hangsúlyt.

Különösen az 1945-1950 közötti, archontológiai szempontból is rendkívül bonyolult időszak adatait pontosították - a főispáné mellett - ezen időszak alispáni iratai, valamint a működését 1949 elején megkezdő Zala vármegyei BM Személyzeti Előadó töredékes iratanyaga.

A nyomtatásban megjelent források közül a Belügyi Közlöny vált fontossá azon időszakokat illetően, amikor a tisztviselők kormány általi kinevezéssel és nem pedig választással nyerték el hivatali beosztásukat, vagyis az első világháború utáni néhány évben és a harmincas évek végétől. A nyomtatott források sorában említést érdemelnek az évenként megjelent tiszti címtárak és a bizonyos időközönként kiadott helységnévtárak, amelyek - pontatlanságaik és nem kellően mély adatállományuk miatt inkább csak tájékoztató jelleggel segítették munkánkat.

1950 - 1990
(Összeállította: Káli Csaba)

A tanácskorszak idejéből is, az előző érához hasonlóan, csak a legfontosabb megyei tisztségviselőket tudtuk felvenni az adatbázisba. Ebben az esetben az osztályvezetőnél, illetve a vele egyenrangú tisztségviselőknél húztuk meg a határt. Szempont volt még az is, hogy csak azon szervezeti egységek (szakigazgatási szervek) vezetőit tüntettük fel, akiket a szakirodalom, valamint a megyei tanács éppen érvényben lévő szervezeti és működési szabályzata a tanácsi apparátus részének tekintett.

A járási tanácsok, később járási hivatalok esetében viszont csak a legfőbb vezető tisztségviselőket, így az elnököt, helyetteseit, illetve a testületi korszakban a vb-titkárt vettük számba, az ennél alacsonyabb beosztású tisztviselőket már nem.

A hivatalviselés időpontjának meghatározásakor a kinevezés vagy választás napra pontos időpontját tekintettük mérvadónak. Amennyiben a kinevezés csak ideiglenes volt, arra jegyzetben utaltunk. Az időpontok meghatározásánál generálisan az ötvenes évek első fele okozott problémát, ugyanis valamennyi - később részletezendő - forrás általában homályban hagyta az általunk keresett tényeket.

Az adatbázis összeállításánál problémát jelentett egyes funkciók - névváltozás melletti - tartalmi módosulásai. Igazából nem okozott gondot pl. a vb-elnök, tanácselnök vagy a járási vb-elnök és járási hivatali elnök posztok összepárosítása, amelyek kedvéért nem nyitottunk új címsorozatot. Problémásabb volt viszont a megyei tanács szakigazgatási szerveinek permanens hatás- és feladatkör változása, amely a legtöbb esetben névváltozásban is visszatükröződött. Ilyen esetekben, ha jogfolytonosság állt fenn, akkor mi is együtt kezeltük a különböző nevű, de nagyjából megegyező funkciójú szakigazgatási szerveket. Azt, hogy adott elnevezés mely időintervallumban volt érvényes, az adatbázisban külön nem tüntettük fel, mivel a hivataltörténeti részben már taglaltuk. Az adatbázisban természetesen a lehető legrészletesebben feltüntettük, hogy ki, mettől meddig, milyen elnevezésű posztot töltött be.

Ha a tisztviselő nevében időközben változás történt, az adatbázisban mind a két nevet felvettük. Mivel e korszakban nagyon sok egyszerű ember került be a közigazgatásba, többször problémát okozott - a XX. század során korábban nem tapasztalt - sok egyforma név. Egyes esetekben nehéz volt egyértelműen különválasztani a tisztségeket, de reméljük, hogy minimálisra tudtuk szorítani az e fajta névazonosságból eredeztethető pontatlanságokat. A doktori címeket ahol tudtuk, mindenütt feltüntettük.

A tanácsrendszer - egész korszakon átívelő - forrásairól egységesen elmondhatjuk, hogy azok leginkább a hatvanas évek második felétől segítették archontológiai kutatásainkat. Az ismert tényeken túl is meglepő volt, hogy az ötvenes évek tanácsi tisztviselőivel kapcsolatos iratok mennyire elhanyagolták a pontos adatolást. A legfontosabb forrásnak tartott tanács- és vb-ülési jegyzőkönyvek tanulmányozása során egészen megdöbbentő volt, hogy az ötvenes évek első felében a tanácsszervezet működésére vonatkozó jogszabályokat még formálisan is mennyire nem tartották be. A vb jogkörébe tartozó tisztviselő-választásoknak sok esetben nyoma sincs a jegyzőkönyvben, amely különösen a járásoknál figyelhető meg. Így a legfontosabbnak vélt forrásanyagok kiesésével nagyon nehézzé vált az ötvenes évek archontológiájának - általunk választott mélységű - elkészítése, amely sajnos az elkészült anyag adathiányosságaiban vissza is tükröződik. A későbbi évtizedek jegyzőkönyvei viszont már nem adtak okot a csalódásra.

Ehhez a vezérforráshoz kapcsolódik szorosan a másik fontos (nyomtatott) forrástípus, a zalai tanácsok munkájáról tudósító Zala Megye Tanácsának Közlönye című hivatalos lap, amelyet 1965-től tudtunk nyomon követni. A közlönyben a hetvenes évektől kezdve szinte minden - az archontológiánk szempontjából érdekes - személyi változás fogható, amely jelentős mértékben segítette munkánkat, különösen a más forrásból származó adatok megerősítésében.

Ugyancsak segítőleg hatott a megyei tanács egyik volt vb-titkárának, dr. Gaál Antalnak a több éves gyűjtőmunka után elkészített kézirata, amely a megyei és járási tisztviselők mellett a községekre is kiterjedt. A tanácsi tisztviselők általa elkészített archontológiája 1985-ig terjedően nyomtatásban is megjelent, a Zalai Gyűjtemény 22. számaként. Jelen kiadványban az ott citált adatokat részben pontosítottuk, illetve a napra pontosság követelménye miatt mindenütt elmélyítettük, továbbá a megyei tanács belső szervezetének, a szakigazgatási szervek rendszerének és azok vezetőinek bemutatásával továbbfejlesztettük.

Különösen az ötvenes évek első felének - már említett - archontológiai problematikájának megoldása érdekében kellett az elsődlegesnek tekintett források mellett számos más, kiegészítő forrásban is elmélyednünk. Ezek közé tartozott a TÁKISZ és jogelődjeinek már levéltárunkban elhelyezett iratai, a tanácsi körben foglalkoztatottak személyi, és az alkalmazásukkal összefüggő egyéb adataival. Ugyancsak az említett korszak adathiányának mérséklése érdekében kellett áttekinteni a megyei tanács személyzeti osztályának iratait, valamint az MDP és MSZMP kádernyilvántartásait, hiszen párt-tisztségviselők gyakran kaptak tanácsi megbízatásokat és fordítva.

Végül meg kell említeni a tanácskorszak archontológiájának forrástípusai között az oral history-t, azaz a szóbeli visszaemlékezést, amely az érintettek és a személyzeti munkával foglalkozók részéről egyaránt segítették munkánkat a támpontadásban, illetőleg az eldöntendő kérdésekben, esetenként a konkrét adatok visszaidézésével.

1990 - 2004
(Összeállította: Káli Csaba)

Az 1990 után kiépült önkormányzati rendszerben, a megelőző tanácsi időszakhoz képest, jelentősen módosult a megyei igazgatás szisztémája. Számos jog- és hatáskört, ezzel együtt feladatot az állami hivatalok vettek át, így a megyei önigazgatás jobbára a területi közszolgáltatást végző egészségügyi, szociális, kulturális és oktatási intézmények irányítására, felügyeletére szorult vissza, amelyhez idővel bizonyos területfejlesztési és egyéb, területi koordinációt igénylő feladatok társultak.

A lecsökkent feladatok mellé a hivatali apparátus is hozzákarcsúsodott, amelynek szempontunkból az a következménye, hogy ebből az időszakból vettük fel archontológiánkba a legkevesebb tisztséget. A korábbi elveket figyelembe véve az osztályvezetői rangnál húztuk meg azt az alsó határt, amelyik még bekerülhetett az adatbázisba. Ugyanúgy ahogy korábban, minden esetben feltüntettük a nevek mellett a doktori címeket, a hivatalviselés megállapításánál pedig a napra pontos megjelölésre törekedtünk. Ahol a kézirat lezárásának időpontjában (2004. június 30.) az adott személy hivatalban volt, ezt a tényt mindenütt feltüntettük.

Az archontológia elkészítése során elsődleges levéltári források alig álltak a rendelkezésünkre, hiszen az időszak anyaga még nem volt "levéltár-érett". Adatgyűjtésünk mélysége nem is indokolta, hogy a testületi (közgyűlési jegyzőkönyveken kívül más iratba is bepillantsunk, mivel több más alternatív forrásból is elérhetőek voltak a szükséges adatok.

Ezek között mindjárt az első helyen említendő a Zala Megyei Önkormányzat(i Közgyűlés) Közlönye, amely nagyobbrészt szintén tartalmazta a számunkra szükséges személyi változások adatait. A nyomtatott források közül felhasználtuk még a Zala megye 1994-1998. A Zala Megyei Önkormányzat négy éve című kiadványt, amely szintén hozzájárult néhány hiányzó, vagy pontatlan adatunk kiegészítéséhez.

Végül meg kell említenünk, a jelenkori kutatás egyik fontos eszközét, a személyes megkérdezést. Ennek alanyai (az adatforrások) részben a tisztségük által érintett személyek, illetve a személyzeti kérdésekkel foglalkozó hivatali dolgozók voltak, akik segítségnyújtását e helyütt is megköszönjük. A szóban közölt adatokat minden esetben csak akkor tekintettük biztosnak, ha azok okiratokon nyugodtak, vagy több személy által is egybehangzóan megerősítést nyertek.