Jogtörténetünk a magyar magánjog fejlődésének mérföldköveként tekint az 1875. évi XXXVII. törvénycikkre, azaz a kereskedelmi törvényre. Az e jogszabály alapján életre hívott cégbíróságok nemcsak nyilvántartották a gazdasági élet szereplőit, hanem törvényességi kontrollt is gyakoroltak felettük. A cégbíróságok (más néven kereskedelmi bíróságok) kezdettől fogva a törvényszékek részeként tevékenykedtek.

Ennek megfelelően 1876-ban Zala megye mindkét törvényszékén, azaz Zalaegerszegen és Nagykanizsán is megalakultak a cégbíróságok. Az itt keletkezett irattípusok, a cégokmányok, cégiratok és cégjegyzékek közül az utóbbi a legfontosabb. A cégjegyzékeket külön vezették aszerint, hogy a cég egyéni vagy társas vállalkozásként működött. A cégjegyzékként szolgáló vaskos kötetekbe - amelyeket tekinthetünk a cégek "anyakönyvének" is - bevezették az alapadatokat, illetve az ezekben bekövetkezett összes változást. A jegyzék rovatai közül a legfontosabbak a következők voltak: a "cég szó szerinti szövege" azaz neve, a főtelep és a fióktelepek helye, valamint az alapítás és megszűnés ideje. Fontos tudni azonban, hogy - a mai cégbíróságoktól eltérően - ekkor még nem jegyeztek be minden ipari és kereskedelmi vállalkozást. A fent idézett törvény cikkelyei "...kufárokra és házalókra egyáltalán nem, a zsibárusokra, korcsmárosokra, közönséges fuvarosokra, hajósokra s más iparosokra csak annyiban nyernek alkalmazást, amennyiben üzletük a kisipar körét meghaladja. A kufárok és házalók egyesülései egyáltalán nem, a fentebb felsorolt többi üzletek folytatása végett keletkezett egyesületek pedig csak akkor tekintetnek kereskedelmi társaságoknak, ha üzletük a kisipar körét meghaladja." A törvény - mai szemmel - kissé elnagyoltan fogalmazta meg azt a határvonalat, ami felett kötelező volt a cégjegyzékbe való felvétel. A kezdetektől fogva 1945-ig nagyon precízen vezették a cégjegyzékeket, de a háború után, különösen a negyvenes évek végétől a cégek tömeges megszűnése, megszüntetése, összevonása, átalakítása (államosítása) meglehetősen szétzilálta a nyilvántartást, különösen a megszűnés pontos körülményei maradnak - e dokumentumok alapján - homályban.

Levéltárunk 1997-ben vette át a polgári-kori cégbírósági iratokat, és mivel a cégjegyzékekhez semmilyen mutató nem állt rendelkezésre, azok kutatása igen nehézkes volt. Egy cég és annak adatainak megkeresése valamennyi - egy cégbírósághoz tartozó - cégjegyzék egyenkénti átlapozásával volt csak lehetséges.

Az adatbázis megszerkesztésénél a két zalai cégbíróság adatait, mind az egyéni mind pedig a társas cégek vonatkozásában összevontuk, mivel a cégek ilyetén minősége, valamint a cégbíróság területi illetékessége - amely az idők folyamán ráadásul változott is - általában nem ismert a felhasználó (kutató) előtt. Adatbázisunk a mindenkori Zala megye területén keletkezett, és a zalai cégbíróságok által bejegyzett cégek adatait tartalmazza. Itt kell megjegyeznünk, hogy az 1872-ben létrehozott Balatonfüredi Járásbíróság illetékességi területe, amely a később, 1908-ban alakult közigazgatási járást fedte le, törvényszékileg - így a cégbíróság tekintetében is - a Veszprémi Törvényszékhez tartozott, ebből következően annak adatai hiányoznak az adatbázisunkból.

Egy-egy cég adataira a név és telephely (vagy annak egy részlete), valamint az alapítás és megszűnés időpontjának megadásával - amit elég körülbelül is megadni - kereshetünk rá. Mindemellett a tevékenységi kör ismerete és annak kiválasztása is segíthet a keresésben. A kapott adatokat cégjegyzékszám cégnév és az alapítás ideje szerint lehet rendezni. Szerencsés esetben az alábbi - a cégjegyzék rovatainak megfelelő - adatokat kapjuk meg a cégről:

• Cégjegyzék száma, azon belül oldalszám,
• Okmánytári és irattári szám,
• Cég neve,
• Cégforma,
• Alaptőke,
• Főtelep és fióktelep,
• Alapítás ideje,
• Megszűnés ideje,
• Fő tevékenységi köre,
• Megjegyzés.

A "Cégjegyzék száma" rovatban a rövidítések feloldása a következő:

• Z: Zalaegerszegi Törvényszék, mint Cégbíróság
• N: Nagykanizsai Törvényszék, mint Cégbíróság
• E: Egyéni cégek jegyzéke
• T: Társas cégek jegyzéke
• Római szám: Cégjegyzék sorszáma
• Arab szám: Cégjegyzék lapszáma
• Egyéni cégeknél a "Cég neve" rovatban legtöbbször a tulajdonos (egyéni vállalkozó) nevét találjuk.

A számítógépes adatbázist 1999-2000-ben készítette Horváth Zsolt levéltáros, Orbán Lászlóné levéltári kezelő és Pintyőke Gábor levéltári informatikus, a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával.