Hírek
Közérdekű adatok
Levéltárunk
Szolgáltatások
Iratkezelés felügyelete
Iratnyilvántartás
Adatbázisok
Kiadványok
Zalai Digitális Archívum
Kapcsolatok
Technikai információk



Virtuális kiállítások



Degré Alajos Zalai Honismereti Alapítvány






Honlapunk elkészítését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram Levéltári Kollégiuma támogatta.






Arculatterv és fotók:
Zóka Gyula

BevezetőIsmertetőOldalképTérképKeresés

Ismertető

Zala megye nemesi katasztere, 1845.


Zala megye 18-19. századi nemesi kataszterei

A vármegyei levéltárakban őrzött legkorábbi, 18. századi nemesi kataszterek (catastrumok vagy lajstromok) a központi kormányzat által kezdeményezett nemességvizsgálatok során jöttek létre.(1) 1717-től kezdődően az uralkodó, illetve a helytartótanács több alkalommal elrendelte a kétségtelen nemesek katalógusának elkészítését. A nemességigazolási eljárások célja a nemesség 17. században felduzzadt létszámának csökkentése, ezáltal pedig az adófizetők, és más országos vagy helyi közterheket viselők számának növelése volt. A vármegyei közgyűlések a központi rendeletek nyomán nemességvizsgálati bizottságokat állítottak fel. E bizottságok Zala megyében 1717 és 1773 között 41 nemességvizsgálati jegyzőkönyvet készítettek, és összesen 12 csomónyi bizonyító erejű iratot gyűjtöttek össze. Ezek mellett több alkalommal, így pl. 1743-ban, 1746-ban, 1754-ben, 1760-ban és 1769-ben is elkészítették a kétségtelen nemesek összeírását, melyek általában csak a férfi családfőket vették számba.

Zala megyében azért tekintették különösen fontosnak a nemességigazolások elvégzését, mert egyike volt azon törvényhatóságoknak, melyekben a legtöbb nemes élt. A zalai nemesek 1743. évi összeírása összesen 1452 nemes férfit (családfőt) vett számba. Közülük 22-en mágnások, 39-en megyei tisztségviselők vagy táblabírák (egyszóval hivatalviselők), 99-en pedig birtokos nemesek voltak. A zalai nemesség legnagyobb részét a csekély vagyonú, vagy éppenséggel vagyontalan kisnemesség tette ki (1292 fő).

Az 1717 és 1773 között elvégzett nemességigazolások közös jellemzője volt, hogy szinte évtizedenként követték egymást, és egy-egy alkalommal valamennyi olyan família kiváltságait megvizsgálták, melynek nemessége a rangja, birtoka vagy hivatala révén nem volt eleve kétségtelen. 1774-től kezdődően folyamatossá, ugyanakkor viszont egyedi ügyekké is váltak a nemességigazolások. Mária Terézia 1774. április 15-én kiadott rendelete értelmében a kétséges nemességeket a vármegyei törvényszék előtti perekben kellett eldönteni. Az úgynevezett nemességvitató pert akár a nemességet hivatalból kétségbe vonó megyei tiszti ügyész, akár a nemességét bizonyítani kívánó fél kezdeményezhette.(2)

A 18. század utolsó évtizedeiben a nemesi katalógusok formája és szerepe is megváltozott. A helytartótanács 1785. április 28-án rendelte el, hogy Zala megye hozzon létre hitelesített katasztert a kétségtelen nemesekről. A vármegye 1785. június 20-i közgyűlése által kiküldött bizottság a következő év első felében elkészítette a járásonként, azon belül településenként összeállított nemesi névsort. A nemesi catastrum végén külön sorolták fel a kétséges, illetve igazolásra felszólított nemeseket, majd az 1786. július 16-i közgyűlésen az összeírók és tisztviselők aláírásával, valamint a vármegye pecsétjével hitelesítették a kötetbe másolt nemesi névkatasztert.(3)

Alig négy évvel később, 1790. július 12-én újabb nemesi kataszter készítését határozta el Zala vármegye közgyűlése.(4) (Döntésüket a jegyzőkönyvben nem indokolták, ezért csak sejthetjük, hogy a viszonylag gyors felülvizsgálat oka a II. József abszolutista uralkodásának időszakában készített korábbi lajstrommal, illetve alkotóival szembeni elégedetlenség, bizalmatlanság lehetett.) Az újabb, Zala vármegye 1795. május 4-i közgyűlésén jóváhagyott és hitelesített kataszter lényegesen különbözött az előző, 1786. évi lajstromtól és minden korábbi nemesi összeírástól. Első ízben fordult elő, hogy valamennyi férfit leszármazás szerint igyekeztek feltüntetni, azaz a családfő neve mellett jegyezték fel fiainak és fiú unokáinak nevét is.(5)

Noha az 1795-ben hitelesített nemesi kataszterből számos családot "kifelejtettek", a hiányok pótlásáról csak húsz évvel később, 1816. március 26-án rendelkezett a vármegye közgyűlése, elhatározva egy új nemesi "catastrum" elkészítését.(6) Ezen a kataszteren 14 esztendeig dolgoztak a vármegye tisztségviselői; a nemesi összeírásokat felülvizsgáló választmánynak 1826-tól tiszteletbeli tiszti alügyészként a fiatal Deák Ferenc is tagja volt. Munkájuk során a megye hat járásában 3949 családban 9236 nemes férfit vettek számba. Az 1829-ben elkészült és bekötött nemesi lajstrom azonban továbbra is jelentős hiányokkal küszködött, korántsem volt teljesnek és pontosnak tekinthető.(7)

Zala megye 1845. évi nemesi kataszterének keletkezési körülményei (1838-1847)

Zala megye legteljesebb, 1845. évi nemesi kataszterének előkészítése a vármegye 1838. január 15. - február 12-i közgyűlésén, az alábbi határozattal vette kezdetét: "A nemesség utolsó összeírásának idejétől fogva már számos esztendők eltelvén, s azért a karok és rendek figyelmeket annak újabb teljesítésére fordítván, minekutána ezt az elszármazások, költözések s egyéb elölforduló kör[ül]mények is szükségessé tennék, ugyanazért 6 járásbeli fő- és alszolgabíró urak a legutolsó öszveírások kiadása mellett oda utasíttatnak, hogy a megyebeli minden nemes családokat és egyes személyeket pontosan összeírván, az ilyformán készítendő öszveírásokat a nemes vármegyének a nemesek újabb lajstroma elkészíthetése végett jelentések mellett bémutassák."(8)

Mivel a vármegye levéltárában őrizték az előző nemesi összeírások és kataszterek olyan fogalmazványait is, melyeknek hasznát vehették az illető tisztségviselők, a soron következő, 1838. április 30-i megyei közgyűlés elrendelte, hogy azokat is adják ki a levéltárból a nemesek összeírásával megbízott fő- és alszolgabíróknak.(9)

A vármegye tisztségviselői ezt követően végiglátogatták az illetékességükbe, azaz vidékeikhez tartozó, nemesek lakta településeket, és a helyszínen írták össze a nemeseket "és azoknak fiúgyermekeiket".(10) Legkorábban, 1838 júniusában a lövői járás elöljárói készültek el a nemesi összeírásokkal, míg a tapolcai és a szántói járás három-három vidékének összeírásait 1838 novemberének elején fejezték be. Még abban az évben elkészült a muraközi járás nemeseinek összeírása is, a kapornaki és az egerszegi járás összeírásait viszont csak 1839 tavaszán mutatták be.(11)

Miután 1839-1840-ben országos politikai kérdések, elsősorban a szólásszabadságot ért sérelmek országgyűlési tárgyalása, illetve annak előkészületei, majd pedig a pozsonyi diéta következményei kötötték le a vármegye közgyűlésének figyelmét, két éven át - 1841 tavaszáig - senki sem foglalkozott a nemesi kataszter további munkálataival.

Zala vármegye 1841. április 26-i közgyűlésén javasolta Kerkapoly István első alispán - utalva a kétségtelen nemesek lajstromának elkészítéséről hozott korábbi határozatra -, hogy minél előbb fogjon munkához a legújabb nemesi összeírásokat feldolgozó, azokból a nemesi katasztert megszerkesztő választmány. Kérte azonban, hogy e választmány élére más elnököt nevezzenek ki, mert sem ő, sem pedig a másodalispán nem tudja ellátni egy ilyen, hosszabb ideig, alkalmanként több hétig folyamatosan ülésező bizottság vezetését. A közgyűlésen jelenlévők belátva, hogy "a nemesi lajstromnak újabb készítése a nemességre nagy haszonnal legyen", és elismerve, hogy az ilyen, hosszabb ideig tartó és félbe alig szakítható munkálat irányítását egyik alispán sem tudná - más hivatali teendői mellett - kellőképpen ellátni, a vármegye egyik legtekintélyesebb táblabíróját, Oszterhueber Józsefet nevezték ki a nemesi lajstrom elkészítéseivel megbízott választmány elnökévé.(12) (Az ekkor már 59 éves ügyvéd, Oszterhueber József ifjú korában uradalmi ügyészként, az 1830-as évek második felében pedig a veszprémi káptalan jogügyi igazgatójaként dolgozott, miközben az 1820-as évektől számos rangos megyei bizottságban tevékenykedett, és sógorai - előbb Deák Antal, majd annak öccse, Deák Ferenc - egyik legfontosabb politikai támasza volt Zala megyében.)(13)

A közgyűlés arról is határozott, hogy a következő megyegyűlésen kinevezendő választmány "a sürgetős gazdasági munkáknak megszűntével", még 1841 novemberében, a megyei törvényszék úgynevezett "Szent Márton-i" ülésszaka idején, a törvénykezési napokon kezdje meg munkáját, tagjainak pedig majd a szokásos táblabírói napidíjat (2 pengőforintot) fizessék ki a nemesi pénztárból. Tekintettel az 1839-ben véghezvitt nemesi összeírások óta történt változásokra, elrendelték azok kiigazítását, ezért az összeírásokat visszaadták az illető tisztségviselőknek.(14)

Noha a nemesi összeírások felülvizsgálatával egyes tisztségviselők már 1841 nyarán elkészültek,(15) a kiigazított összeírások első felét csak ugyanazon év novemberében mutatták be a közgyűlésen, és helyezték ideiglenesen a levéltárba. Zala vármegye 1841. november 8-i közgyűlésén végre beváltották a tavasszal tett ígéretet, és kinevezték a nemesi lajstrom elkészítésével megbízott választmány tagjait. A választmány tagja lett a tapolcai járásból Sááry Gergely és Mlinarits István, a szántóiból Gyömörey Gáspár és Gaál József, a kapornakiból Szigethy József és Bessenyey Barnabás, az egerszegiből Orosz Ferenc és Fábián István, a lövőiből pedig Ágoston József és Molnár Alajos. A fenti táblabírák mellett helyet kapott még a választmányban a hat fő- és tizenkét alszolgabíró, valamint az egyik tiszti ügyész és egy jegyző is. A "nemesség legnagyobb kincse készítésében" fáradozó választmányi tagok számára megrendelték a szokásos táblabírói napibér kifizetését a felkelő nemesi sereg pénztárából, Oszterhueber József választmányi elnököt pedig utasították, hogy a választmány tagjait hívja össze a Szent Márton-i törvényszéki ülések idején, hogy a lajstrom készítését még azon ítélkezési napok alatt megkezdhessék. Figyelmeztették egyúttal az illetékes tisztségviselőket, hogy az addig be nem mutatott nemesi összeírásokat (a teljes kapornaki, egerszegi és muraközi járást, valamint a tapolcai és a lövői járás egy-egy vidékének összeírását) minél előbb készítsék el és adják be.(16)

A hiányzó nemesi összeírások legtöbbjét már 1842 januárjában elkészítették.(17) A nemesi lajstrom szerkesztésével megbízott választmány - Oszterhueber József elnök 1843. május 22-i jelentése szerint - 1841. november 30-án ült össze, és bár negyedévenként rendszeresen 15-15 napig ülésezett a törvénykezési időszak alatt, a rengeteg teendő miatt csak 1843. május 13-án tudta elvégezni feladatát. Az elnök Zala vármegye 1843. május 22-i közgyűlésén mutatta be a nemesi lajstrom fogalmazványát, mely mind a hat járás kétségtelen nemeseinek nevét tartalmazta.(18) Bemutatták továbbá azt a jegyzéket is, amelyet a - választmányi üléseken mindvégig jelenlévő - tiszti főügyész, Molnár János saját kezűleg készített a kétséges nemesekről, külön véve számba azokat, akiket már az 1829. évi nemesi lajstromba is a kétségesek közé írtak be, ezért őket nemességük bizonyítására perbe kívánták idézni (538 fő), és külön azokat, akik 1829 óta telepedtek le Zala megyében, és csupán leszármazásukat kellett bizonyítaniuk a választmány előtt (146 fő).(19) Oszterhueber József jelentésében hangot adott a választmány azon véleményének is, hogy mivel a korábban a kétségesek közé sorolt nemesek 1828. január 21-én elrendelt perbe idézése mindaddig nem járt sikerrel, a vármegye közgyűlése határozottan intézkedjen a perbe idézésükről, mind pedig azok megidéztetéséről, akik leszármazásukat kötelesek bizonyítani. Azt is tapasztalta a választmány, hogy több nemesi család más megyéből pusztán nemesi "utazó levelekkel", vagy anélkül költözött Zalába és telepedett le a megyében, majd számos évek óta a nemesi összeírásokba is beírták őket, így a kétségtelen nemesek jogaival élnek, "holott ha azok annak idejében megrostáltatnának, az adózó népnek terhére nem válnának". A választmány azt javasolta, hogy a fő- és alszolgabírók évenként jelentsék be a vidékükre beköltöző és ott letelepedő nemeseket, és akik a vármegye által kitűzendő bizonyos határidő alatt nem tudják bebizonyítani nemességüket, azokat írják be az adózók összeírásába.(20)

Zala vármegye 1843. május 22-27-i közgyűlése köszönetet szavazott a választmány elnökének és tagjainak, majd a választmány javaslatára elrendelte, hogy a tiszti ügyészi hivatal idézze perbe mindazokat, akik már az 1829. évi nemesi lajstromban is kétséges nemesként lettek bejegyezve, ám nemességüket mind ez ideig nem igazolták. Azok pedig, akik 1829 óta költöztek be Zala megyébe, vagy származásuk iránt észrevételt tett a választmány, a határozathozatal napjától számított két éven belül (1845. május 22-ig) lettek kötelesek bebizonyítani nemesi származásukat a nemesi lajstrom készítésével megbízott választmány előtt. Végezetül a jegyzői hivatal kapta feladatul a nemesi lajstrom letisztázását, a választmányt pedig megbízták azzal is, hogy a majdani tisztázatot vesse össze a fogalmazvánnyal. (Az újonnan beköltözöttek évenkénti összeírására vonatkozó választmányi javaslattal a közgyűlés nem foglalkozott, arra nem reagált.)(21) Ez alkalommal Kerkapoly István első alispán a következő szavakkal méltatta a nemesi kataszter elkészítésének jelentőségét: "...ezentúl terhes hivatalomrul örömmel lépendek le, mert szerencsés vagyok Zala megye nagy kincsét - catastrumát - alispánságom alatt létrehozatva látni; ennek elkészítése kedvessé tette előttem terhes hivatalom fáradságát".(22)

Zala vármegye levéltárában 161 olyan, "nemesség bebizonyítására szorító" per maradt fenn, melyet a tiszti ügyészi hivatal, illetve Molnár Alajos főügyész 1843. szeptember 6. és 1845. december 9. között indított a vármegye polgári törvényszékén a fenti közgyűlési határozat alapján. E persorozat jegyzőkönyveihez külön formanyomtatványt készíttetett a vármegye, és a perbe idéző vádlevelet, valamint az azt alátámasztó közgyűlési határozatot is nyomtatott változatban hozták az illetők tudomására.(23)

Ami a kétséges nemesek másik, származásukat bizonyítani köteles részét illeti, Zala vármegye másodalispánja, Csillagh Lajos 1843. november 14-ei levelében az alábbiakról értesítette Bárány Andrást, a tapolcai járás alszolgabíróját: "Tekintetes Oszterhueber József táblabíró úr avégett keresett meg, hogy a tekintetes nemes megye elhatározásánál fogva a nemesi catastralis öszveírást egészen béfejezni szándékozik, ugyanazért szolgabíró uraknak már előbb kiadott feljegyzé[s]ekben megnevezett (audiendusokat) meghallgatandókat e folyó november hónapnak 27-én kezdendő választmányi ülésben meghallgatni, s nemességek eránti nyomozódásra nézve biztosítani kívánja oly renddel, amint a catastralis öszveírást kezdette, hogy először is tisztelt szolgabíró úr vidékjében lakozó nemesek vétetődjenek elöl. Annál fogva hivatalosan kérem tisztelt szolgabíró urat, hogy fentebb érdekelt november 27-i napon kezdvén, azon hétben megesendő napokra a vidékjében lakozó meghallgatandó nemeseket tekintetes Oszterhueber úrnak kívánatához képest oly számmal bérendelni méltóztasson, hogy ne egyszerre mindannyian, hanem naponként annyi számban, amennyinek okiratai a választmány által megvizsgáltatnak, Zalaegerszegen a választmány előtt megjelenhessenek."(24)

A választmány az alispán által jelzett időpontban, 1843. november 27-én kezdte meg munkáját a tapolcai járásban, Monoszlón lakó kétséges nemesek meghallgatásával, illetve irataik átvizsgálásával, és a tervezett határidőn belül, 1845. január 30-ig elvégezte a feladatát.(25) A választmány elnöke, Oszterhueber József 1845. március 4-én az alábbi jelentést tette az elvégzett munkáról: a választmány "minden járásokon keresztül a kétséges nemeseket eleibe rendelve kihallgatta, s kik próbáikkal magok nemességét bebizonyítani tudták, azokat a többi kétségtelenek sorába, ugyanazon helységekbe, hol öszveírva voltak, pótolólag bevezette. Azon nemes urakat pedig, kik a választmány előtt vagy meg nem jelentek, vagy elegendő próbákat nem mutattak, a kétségesek külön jegyzékébe, kiknek száma 376 családfőre terjed, vezette." Oszterhueber József jelentésében járásonkénti összesítő adatokat közölt a nemesek lakta települések számáról, valamint a nemes családfők és a fiúk létszámáról, hozzátéve, hogy Zala megye összesen 9714 kétségtelen nemese 1798-féle (különböző) családnevet visel. Jelentéséhez mellékelte az újonnan elkészített nemesi lajstromot, a nemességüket bebizonyítottakról vezetett jegyzőkönyvet és annak iratmellékleteit, valamint a kétségesként maradt nemesek jegyzékét.(26)

Zala vármegye 1845. március 3-án kezdődött közgyűlése a jelentés nyomán elrendelte, hogy a kétségtelen nemesek újonnan készített lajstromát tisztázzák le, majd a szükséges összehasonlítások, illetve ellenőrzések után erősítsék meg a vármegye pecsétjével, végül pedig tegyék a megyei levéltárba. A kétséges nemesek jegyzékét átadták az ügyészi hivatalnak, azzal az utasítással, hogy mindnyájukat idézzék perbe nemességük bizonyítására.(27)

Néhány nappal később, de még ugyanezen a közgyűlésen jelentette Bogyay Lajos, a tapolcai járás főszolgabírója, hogy tudomására jutott, miszerint a szentbékállai római katolikus keresztelési anyakönyvet javítani kellett, mert abban az 1836. április 24-én Szentbékállán született nemes Körmendy György apját István helyett tévesen Györgyként jegyezték be. A vármegye közgyűlése a jelentés nyomán Kerkapoly István első alispán elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki (tagja volt még Tuboly Mihály főjegyző, Koppány Ferenc főadószedő, Farkas Imre főszolgabíró és Barcza Sándor főügyész), annak megvizsgálására, vajon nevezett Körmendy Istvánt nem hibásan írták-e be a nemesi lajstromba.(28) Ugyanez a bizottság kapta később, az 1845. április 21.- május 5-i kisgyűlésen feladatul, hogy pótolja az új nemesi lajstrom súlyos hiányosságát, nevezetesen: iktassák be abba a Zalaegerszeg melletti Bekeházán élő másodalispán, Csillagh Lajos véletlenül kimaradt családját.(29) Az alispán Zalaegerszegen, 1845. május 3-án kelt levelében reklamált, hogy jóllehet a megye korábbi nemesi összeírásaiban családja és ő maga is be van jegyezve, az újonnan készített nemesi összeírásból (catastrumból) gyermekeivel együtt hibásan kihagyták.(30) (Előfordulhat az is, hogy a Csillagh família nem véletlenül maradt ki a nemesi lajstromból: lehet, hogy éppenséggel nemességének kétséges eredetére kívánták ilyen módon figyelmeztetni az alispánt, akinek nagyapja, Stern vagy Csillagh Ádám egerszegi postamester 1758-ban meglehetősen gyanús körülmények között igazolta nemességét.)(31)

Mivel a kétségtelen nemesek lajstromának letisztázását a vármegye 1845. március 3-i közgyűlése a jegyzői hivatalra bízta, Tuboly Mihály főjegyző a soron következő, május 26-i közgyűlésen jelentette, hogy szerinte a "a letisztázást írnokokra bízni azért nem lehet, mert a nemesi lajstrom töredékjében egyik laprul a másikra igen sok utasítások, s egyik helyrül a másik helyre kellő átírások volnának teendők, s így annak letisztázását más éppen nem tehetné, mint maga a lajstromot készítő jegyző, annál is pedig inkább, hogy a töredékben számos kitörlések tapasztaltatnak, s későbben vita támadhatna arrul, hogy a töredék s letisztázott lajstrom között e különbség mért vagyon?" A közgyűlés a főjegyző javaslatára a nemesi lajstromot készítő választmány korábbi jegyzőjét, Hertelendy László tiszteletbeli aljegyzőt bízta meg a nemesi lajstrom letisztázásával, kilátásba helyezve, hogy fáradozásaiért a nemesi pénztárból nyer majd jutalmat, miután a letisztázott lajstromot a választmány átvizsgálta és a közgyűlésnek bemutatta.(32)

Ugyanezen közgyűlés ideje alatt ígérte meg Paar Károly esküdt a lajstrom letisztázásával megbízott, ám a megye székhelyétől távol, Vindornyalakon lakó jegyzőnek, Hertelendy Lászlónak, hogy az újonnan készített lajstromot kiveszi a megye levéltárából, és elküldi hozzá a szántói járás főszolgabírója, vagy valamelyik esküdtje által. Mivel Paar három hónap elteltével sem küldte meg a lajstromot, Hertelendy 1845. augusztus 31-én írt levelében ígéretének teljesítésére kérte az esküdtet: "Miért maradott el, okát nem tudom. Ha talán az lenne oka, hogy a levéltárból kiadni nem akarják, akkoron mondja meg főjegyző úrnak, ki bizonyosan elküldeti, mit annál inkább hiszek, mert már egypárszor is kérdezte főjegyző úr, készül-e az új lajstrom, s mindannyiszor szorgolta, hogy minél elébb adjam be."(33)

A két egyedi eset kivizsgálásával 1845 márciusában megbízott választmány a vármegye 1846. január 12. - február 7-i kisgyűlésén terjesztette be jelentését. Megállapították, hogy a szentbékállai Körmendy István neve helyesen szerepel a nemesi lajstromban, Csillagh Lajos családjának bejegyzésére nézve pedig azt javasolták, hogy mivel a lajstromot még nem tisztázta le a jegyző, így tehát az még nem készült el tökéletesen, ezért a lajstromot készítő választmány iktassa be a kétségtelen nemesek közé az alispánt és családját.(34) A vármegye kisgyűlése elfogadta a jelentést, és a javaslattal egyetértő határozatot hozott.(35)

Az új nemesi lajstrom letisztázásának elkészültét Zala vármegye 1846. március 2-i közgyűlésén jelentette a jegyzői hivatal. Ekkor azt az utasítást adták a lajstromot készítő választmány elnökének, illetve a választmánynak, hogy "ezen letisztázott lajstromot az eredeti töredékkel pontonként egybehasonlítsa, s az időközben nemességükről szomszéd megyékből bizonyságlevelet nyert s megyei valóságos nemeseknek elfogadott több egyéneket belevezesse, s ilyképpen az egész lajstromot a megye hiteles pecsétjével leendő megerősítésre bemutassa."(36)

A választmány az 1847. április 19-i közgyűlésén mutatta be hitelesítés végett Zala vármegye kétségtelen nemeseinek a kétséges zalai nemesek jegyzékével kiegészített, letisztázott, újra megvizsgált és beköttetett lajstromát. A közgyűlésen felolvasták és helybenhagyták a lajstromot, azután pedig megerősítették a megye hiteles pecsétjével, valamint a jelenlévő vármegyei tisztségviselők és más tekintélyek aláírásával.(37) Ugyanezen a közgyűlésen, néhány nappal később jelentette a főjegyző, hogy átnézve a nemesi kataszter tisztázatát, annak 207. oldalán kisebb hiányosságokat fedezett fel a lajstrom fogalmazványához képest. A szóban forgó oldalt, valamint annak fogalmazványát a közgyűlés nyilvánossága előtt is megtekintették, és a csakugyan fennálló hiányosságokat azonnal, ott helyben pótolta a lajstromot letisztázó írnok.(38)

Az így véglegesített nemesi kataszterben mindössze egy további bejegyzést tettek: a vármegye 1847. augusztus 30-i közgyűlésének határozata nyomán ugyanazon év november 18-án bejegyezték a kétségtelen nemesek sorába a Balatonfüreden lakó Étsy Lászlót, akinek Győr vármegyétől nyert nemesi bizonyítványát már Zala vármegye 1844. január 15-i közgyűlésén kihirdették.(39)

Zala megye 1845. évi nemesi kataszterének elkészültéről az egykorú országos lapok is hírt adtak. A centralisták által szerkesztett Pesti Hírlap zalai tudósítója, Árvay István gyorsíró az 1847. április 19-i közgyűlésen hitelesített nemesi lajstrom rövid kivonatát - a nemesi kataszter 2. oldalán található statisztikai összesítést - tette közzé (kommentár nélkül) közgyűlési beszámolójában a Pesti Hírlap 1847. május 2-i számában.(40) Fényes Elek statisztikus ugyancsak ezt az összesítést használta fel "Magyarország leírása" című, 1847-ben megjelent művében, melyben járásonként sorolta fel az ott lakó nemesi családok számát, és közölte - nem tudni, milyen forrásból - Zala megye teljes nemesi népességének létszámát is (26.915 fő).(41) Ugyancsak tudósított az 1847. április 19-i zalai közgyűlésről a konzervatív Budapesti Híradó is. A lap 1847. május 2-i számában - a nemesi kataszter hitelesítésének említése nélkül, sőt a katasztert némiképp összekeverve a vármegyei tisztújításon szavazati joggal rendelkező, 16 év feletti nemesek összeírásával - a zalai nemesség létszámát (9714 fő) épp csak megemlítve, az alábbiakat jegyezte meg a helyi tudósító: "A nemesség összeírásánál az tűnt fel különösen, hogy Göcsejben több nemesi család férfimag szakadtával fog kihalni."(42)

Zala megye 1845. évi nemesi kataszterének tartalma

Zala megye nemességének 1845. évi - 1838-től 1845-ig elkészített, majd 1847-ben hitelesített -, mintegy 590 oldalas, bőrbe kötött katasztere a "Tekéntetes nemes Zala v[á]r[me]gye kétségtelen nemességének lajstroma" címet viseli.(43) Belső címlapjának hátoldalára (a második számozatlan oldalra) jegyezték be a lajstromot készítő választmány elnökének 1845. március 4-i jelentése alapján, "Az egész Zala megyei nemességnek részes kivonata járásonként" címmel a kataszter alábbi statisztikai összesítését:

Neve a járásnakHány helységbe vannakCsaládfőkFiúk és unokákÖszvesenKétségesek s perbe[n]
állók száma
1. Tapolcai48142711902617 
2. Szántói408707561626 
3. Kapornaki629908421832 
4. Egerszegi8410948051899 
5. Lövői458436081451 
6. Muraközi35159130289 
Öszveg314538343319714376


Az egykorú összesítés adatai - számításaink szerint - többé-kevésbé valamennyi járásban eltérnek a kataszterbe bejegyzettektől. A kataszterben valójában 9875 kétségtelen nemes férfi nevét olvashatjuk, összességében 161-gyel többet, mint az eredeti összesítésben. A tapolcai járásban 148 fővel többet (2765 főt), a szántóiban 33-mal többet (1659 főt), a kapornakiban 79-cel kevesebbet (1753 főt), az egerszegiben 46-tal többet (1945 főt), a lövőiben 4-gyel többet (1455 főt), végül a muraközi járásban 9-cel többet (248 főt) találunk bejegyezve a kétségtelen nemesek lajstromába.

Az eltérések adódhatnak az egykorú számítások, illetve összesítések pontatlanságaiból, de abból is, hogy a két különböző településen (a születés helyén és az attól különböző lakóhelyen) is bejegyzett nemeseket csak az egyik helységben számították be. (Utóbbi változat kevésbé valószínű, mert a nemeseket eredetileg nem sorszámozták, és a lajstrom csak elvétve utal arra, ha az illetőt két településen is bejegyezték, őket tehát utólag nehéz lehetett kiszűrni és leszámítani.)

A nemesi kataszter harmadik (elsőként számozott) oldalán kezdődik a tapolcai járás nemeseinek lajstroma. A névkataszter járásonként (keletről nyugat felé haladva: tapolcai, szántói, kapornaki, egerszegi, lövői és muraközi), azokon belül településenként rögzíti a kétségtelen nemesek nevét és más adatait. A járásokon belül általában betűrendben következnek az egyes települések, és azok többségében is betűrendben jegyezték fel a nemesi famíliákat. A tapolcai járás kétségtelen nemeseit az 1-169. oldal, a szántóiakat a 170-260. oldal, a kapornakiakat a 261-368. oldal, az egerszegieket a 369-476. oldal, a lövőieket a 477-541. oldal, végül a muraközieket az 542-556. oldal tartalmazza. Az 556-558. oldalon található a kétségtelen nemesek kataszterének hitelesítő záradéka a vármegye pecsétjével és az 1847. április 19-i közgyűlésen jelen volt tekintélyek aláírásaival. Az 559. oldalra jegyezték be utólag - mint már említettük - a balatonfüredi Étsy László kétségtelen nemességét. Az 560. oldalra került a belső cím: "Kétséges nemesek", a következő oldalt üresen hagyták, majd az 562. oldaltól kezdődően jegyezték fel (ugyancsak járásonként, azokon belül településenként, többé-kevésbé betűrendben) a kétséges nemesek - általában csak a családfők - névsorát, mely összesen 450 nevet tartalmaz, 74-gyel többet, mint az egykorú összesítés. (Utóbbi szám az 1845. március 4-i választmányi elnöki jelentés szerint csak a kétséges nemességű családfők számát jelenti.)(44)

A kétséges nemesek jegyzéke a nevek puszta felsorolásán túl csak elvétve közöl a családi kapcsolatokra vonatkozó, vagy más jellegű személyes adatokat, míg a kétségtelen nemesek lajstroma számos információt hordoz. A kétségtelen nemesek vezetéknevét (esetenként a ragadványnevüket vagy származási helyükre utaló nemesi előnevüket) csak a családfők esetében közli, míg a többi élő családtag (testvér, fiú és unoka), valamint a már nem élő ős (a családfő apja és nagyapja) csupán keresztnevén szerepel. A családtagok közötti kapcsolat jellegét (a családfő testvére, fia, unokája, apja és nagyapja) minden esetben igyekeztek egyértelműen jelölni, így szerencsés esetben egy-egy família öt (de legalább három) generációjának alapvető adatait is rögzíti a kataszter.

A kétségtelen nemesek adatait tartalmazó oldalakat három hasábra osztották: az első hasábba kerültek a családnevek, a másodikba az élő férfi családtagok keresztnevei (esetenként az adott személyekre vonatkozó egyéb adatokkal kiegészítve), végül a harmadikba az ősök keresztnevei, valamint a család bármely tagjára vonatkozó megjegyzések. Az élő családtagok keresztneve mellett - a második hasábban - jegyezték fel az illető családi állapotát (pl. árva), foglalkozását, illetve tisztségét, tartózkodási helyét (ha nem a szülőhelyén élt, onnan elköltözött), de azt is, ha ismeretlen helyen tartózkodott ("holléte nem tudatik"). A harmadik hasábban, az ősök neve után (mellett vagy alatt) olvashatók a család származási helyére, nemességének kihirdetésére, és a korábbi, általában az 1829. évi nemesi lajstromba való bejegyzésre vonatkozó, alkalmanként egészen hosszú és részletes megjegyzések.

Ügyviteli jellegű bejegyzést a kétségtelen nemesek kataszterében mindössze két helyen találunk. A 103-104. oldalon rögzítette a nemesi lajstromot készítő választmány, hogy a tapolcai járás településeinek betűrendjében Kékkúthoz érve tapasztalták, miszerint ez a helység annak idején tévedésből kimaradt az 1829. évi kataszterből, "így azon helységben lévő nemesek is maguk személyes igazai veszélyeztetésével bévezetve nem lettek." A hiányt az 1786. és 1790. évi kataszterek, valamint az 1816. évi és legújabban (1838 és 1842 között) elkészített nemesi összeírások segítségével pótolták, és a 104-105. oldalra bejegyezték a hét kétségtelen kékkúti nemes adatait. A 215. oldal aljára valószínűleg a megyei főjegyző írta rá utólag a következő megjegyzést: "ezt a lapot is újra kell írni, mivel vakarás látszik rajta." Mihályfánál, Novák Imre neve alatt kaparták ki a "Jos" betűket, mivel József nem a testvére, hanem a fia volt, ezért annak nevét nem a családfő neve alá, hanem mögé kellett felírni - a törlés nyoma azonban végül mégis bennmaradt a tisztázatban.

Zala vármegye kétségtelen nemességének katasztere elvileg csak a köznemességre terjedt ki, a főnemességre nem - így pl. nem jegyezték bele a keszthelyi Festetics vagy a szentgróti Batthyány grófi famíliákat - de kivételként szerepel benne Szigliget birtokosa, Puteány József báró(45) (igaz ugyan, hogy rangjának említése nélkül). Mivel mindeddig nem került elő olyan útmutató, amely a nemesi összeírások vagy a nemesi kataszter elkészítésénél akár 1838 és 1847 között, akár korábban irányt szabott volna, és ilyen útmutató létezésére egyetlen, eddig ismert forrásunk sem utal, ezért pusztán szúrópróbaszerű ellenőrzéssel, egyedi esetekkel igazolható, hogy a nemesi összeírás (legalábbis a kétségtelen nemesek vonatkozásában) kiterjedt a 16, sőt még 10 évnél fiatalabb nemes fiúkra is; annak valószínűleg nem volt alsó életkori határa. (Így pl. Lesencetomajon bejegyezték az 1832-ben született Nedeczky Istvánt és 1841-ben keresztelt öccsét, Jenőt, Zalaegerszegen az 1833-as születésű Svastits Benjámint, Nemesapátiban az 1835-ben keresztelt Csertán Lászlót, Szigligeten pedig a fent említett Puteány József báró fiát, az 1835 után született Ödönt.)


Molnár András



1. Görög László: Nemességvizsgálatok, nemességösszeírások Zalában a XVIII. század második felében. Szakdolgozat [kézirat]. [Budapest], 1999. 8. p., Benda Gyula: Zsellérből polgár - társadalmi változás egy dunántúli kisvárosban. Keszthely társadalma 1740-1849. Budapest-Zalaegerszeg, L'Harmattan Könyvkiadó - Zala Megyei Levéltár, 2008. A megjelenés előtt álló monográfia "A nemesi communitas és a nemesi jogú népesség" c. fejezete. (Mindkét kéziratot Kapiller Imre bocsátotta rendelkezésemre. Szívességét ezúton is megköszönöm!)

2. Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményéből 1477-1898. (Szerk. Molnár András) Zalaegerszeg, 2004. 15-16. p.

3. Zala Megyei Levéltár (ZML) Nemesi összeírások. Catastrum Nobilium Comitatus Zaladiensis de Anno 1786., vö. Benda Gyula i. m.

4. ZML Zala vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei (kgy. jkv.) 1790. július 12. 82/8. sz. (369. p.)

5. ZML Nemesi összeírások. Catastrum Nobilium Comitatus Zaladiensis de Anno 1790. (Hitelesítése: ZML kgy. jkv. 1795. május 4. 60/4. sz. 207. p.)

6. ZML kgy. jkv. 1816. március 26. 170. sz. (280-282. p.) (Ezt a határozatot szinte csak úgy "mellékesen", bizonyos Farkas Antal nemességvizsgálatának ügye kapcsán hozták.)

7. ZML Nemesi összeírások. Catastrum Nobilium Comitatus Zaladiensis de Anno 1829. (A Deák Ferenc közreműködésére vonatkozó bejegyzés a 149. oldalon található.)

8. ZML kgy. jkv. 1838:296.

9. ZML kgy. jkv. 1838:876. (Bertalan Pál lövői főszolgabíró az újabb összeírás elkészítéséhez használta pl. az 1826. évi összeírásokat, valamint az ezekből szerkesztett "nemesi catastrum" töredékét is. Vö. ZML Nemesi összeírások 9. doboz. Az 1845. évi nemesi kataszter előmunkálatai, fogalmazványai. Bertalan Pál főszolgabíró jelentése, Kozmadombja, 1838. június 11.)

10. ZML Nemesi összeírások 9. doboz. Az 1845. évi nemesi kataszter előmunkálatai, fogalmazványai. Farkas András alszolgabíró jelentése, Zalaegerszeg, 1839. január 12.

11. ZML Nemesi összeírások 9. doboz. A zalai nemesség összeírásai járásonként, azokon belül vidékenként, 1838-1839. (Esetenként mellékelve a tisztségviselők kísérőlevelei.)

12. ZML kgy. jkv. 1841:1137.

13. Oszterhueber József életrajzának és közéleti tevékenységének rövid - e megbízatását még nem említő - összefoglalása: Molnár András: A fiatal Deák Ferenc. A felkészülés és a zalai pályakezdet évei 1803-1833. Bp., 2003. 61-63. p.

14. ZML kgy. jkv. 1841:1137.

15. ZML Nemesi összeírások 9. doboz. Zala megye nemességének járásonkénti összeírásai, 1841-1842. Bertalan Pál főszolgabíró jelentése, Kozmadombján, 1841. június 28., Simon Pál alszolgabíró jelentése, Zalaegerszegen, 1841. augusztus 1. (Mellettük található a lövői járás egy-egy vidékének összeírása.)

16. ZML kgy. jkv. 1841:3192., vö. ZML Nemesi összeírások 9. doboz. Részes kiírás Zala vármegye 1841. november 8-i közgyűlésének jegyzőkönyvéből (3184-3192. szám) Oszterhueber József számára.

17. ZML Nemesi összeírások 9. doboz. Zala megye nemességének járásonkénti összeírásai, 1841-1842. (Köztük találhatóak pl. az egerszegi és a kapornaki járás keltezett összeírásai.)

18. ZML Nemesi összeírások 11. doboz. Az 1845. évi nemesi kataszter fogalmazványa (a kétségtelen nemesek teljes lajstroma), kiemelve az 1843. május 22-27-i közgyűlés iratai közül, az 1483. szám alól.

19. ZML Nemesi összeírások 10. doboz. "Nemes Zala megyei kétséges nemeseknek öszveírása 1841-1842. és 1843. években öszveült nemesi lajstrom készítő választmánynak határozatai szerint." (Kiemelve az 1843. május 22-27-i közgyűlés iratai közül, az 1483. szám alól.)

20. ZML Nemesi összeírások 9. doboz. Oszterhueber József választmányi elnök jelentése, Zalaegerszegen, 1843. május 22. (Eredeti jelzete: ZML Zala vármegye nemesi közgyűlésének iratai - kgy. ir. - 1843:1483/1. sz.)

21. ZML kgy. jkv. 1843:1483., vö. ZML kgy. ir. 1843:1483. (Részes kiírás a közgyűlés jegyzőkönyvéből.)

22. Világ 1843. június 3. (44. sz.) 357. p. Zalából, máj. 27. (Tudósítás Zala vármegye 1843. május 22-27-i közgyűléséről.)

23. ZML Zala vármegye törvényszékének iratai. Nemességvitató perek. Fasc. 10/1-2. No. 107-267.

24. ZML Nemesi összeírások 10. doboz. Csillagh Lajos másodalispán levele Bárány András alszolgabíróhoz, Zalaegerszeg, 1843. november 14.

25. ZML Nemesi összeírások 10. doboz. A kétséges nemeseket megvizsgáló választmány jegyzőkönyve, Zalaegerszeg, 1845. január 30. (Fogalmazvány és tisztázat.)

26. ZML Nemesi összeírások 10. doboz. "Jelentése a nemesi lajstrom készítésére kinevezett választmány elnökének", Zalaegerszeg, 1845. március 4. (Kiemelve a kgy. ir. 1845:533. szám alól.)

27. ZML kgy. jkv. 1845:533.

28. ZML kgy. jkv. 1845:1099.

29. ZML kgy. jkv. 1845:1715.

30. ZML kgy. ir. 1846:144. (Kiemelve a kgy. ir. 1843:1715. szám alól.)

31. Csillagh (Stern) Ádám különös nemességigazolási ügyéről és a család egészéről lásd bővebben: Degré Alajos: Zala megye vezetőségének kiválasztása a feudalizmus végén. In: Jogtörténeti tanulmányok V. Bp., 1984. 53-57. p.

32. ZML kgy. jkv. 1845:1950.

33. ZML Nemesi összeírások 10. doboz. Hertelendy László levele Paar Károlyhoz, V[indornya]lakon, 1845. augusztus 31.

34. ZML kgy. ir. 1846:144. A választmány keltezetlen jelentése, csatolva hozzá a két ügy korábbi iratai.

35. ZML kgy. jkv. 1846:144.

36. ZML kgy. jkv. 1846:741.

37. ZML kgy. jkv. 1847:1437.

38. ZML kgy. jkv. 1847:1473.

39. ZML Nemesi összeírások. "Tekéntetes nemes Zala v[á]r[me]gye kétségtelen nemességének lajstroma", 1845. 559. p., ZML kgy. jkv. 1847:3360. (Étsy László nemesi bizonyítványának kihirdetése: ZML kgy. jkv. 1844:491.)

40. Pesti Hírlap 1847. május 2. (873. sz.) 284. p.

41. Fényes Elek: Magyarország leírása. II. rész. Magyarország részletesen. Pesten, 1847. 85. p.

42. Budapesti Híradó 1847. május 2. (585. sz.) 294. p.

43. ZML Nemesi összeírások. "Tekéntetes nemes Zala v[á]r[me]gye kétségtelen nemességének lajstroma", 1845. (A továbbiakban - külön hivatkozás nélkül - ezt mutatjuk be, illetve ennek adatait összesítjük.)

44. A tapolcai járás kétséges nemeseinek neve az 562-570. oldalon (169 fő), a szántóiaké az 570-575. oldalon (87 fő), a kapornakiaké az 575-581. oldalon (100 fő), az egerszegieké az 581-584. oldalon (42 fő), a lövőieké az 584-587. oldalon (33 fő), végül a muraközieké az 587-588. oldalon (19 fő) olvasható.

45. Puteány Józsefnek már az apja, Vencel is báró volt. Vö. Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. (Szerk. Pálmány Béla) Bp., 2002. 705-707. p.