Szent István bőkezűen gondoskodott az általa alapított egyházak ellátásáról birtokok és szolgáltatások adományozásával. A zalavári apátság az 1019. évi alapításkor a királytól falvakat, tíz pusztát, három halászó helyet, 45 tizedfizető helyet, két helyen vásárjogot, egy hídvámot és egy viasszal adózó helyet kapott. 1024-ben pedig az apátság újabb birtokokat, jövedelmeket és kiváltságokat szerzett. Sem az 1019. évi, sem az 1024. évi adománylevél nem ismert eredetiben, mert az apátság levéltára 1341-ben leégett és a tűzben a levéltára is elpusztult. A kiváltságlevelek legkorábbi átiratai a 14. századból ismertek, ezekbe azonban az apátság javára hamisított részletek is kerültek.

Gilétfi Miklós nádor átírja az esztergomi káptalan 1339. október 22-i oklevelét, amely szerint János, a zalavári Szent Adorján monostor apátja bemutatta a káptalan előtt Szent István király 1024. évi privilegiális oklevelét és arról átírást kért. (ZML XV. 1. DL 7.)