A végrendelet, vagy testamentum az élet befejeződésével számot vető személyes irat. A végakarat írásba foglalásának a szokása a 15. századtól terjedt el. Mindenki végrendelkezhetett, akinek volt személyes tulajdona, érvényességének két feltétele volt: a beszámíthatóság és a tanúk jelenléte, ezek közül legalább az egyiknek papnak kellett lennie. A testáló tételesen meghatározta, hogy kire mit hagy a kor morális elvárásainak megfelelően. Női végrendeletekben csak ingóságokról lehetett rendelkezni.

Gergely, récsei plébános és alesperes tanúsítja, hogy előtte Laki Kaczor Dávid özvegye, Magdolna asszony végrendeletet tett, amelyben ékszereket, értékes kelyheket és 16 forintnyi készpénzt hagyott atyjafiára, Chernel Imrére. A testamentumot gyűrűs pecséttel hitelesítették. (ZML XV. 1. DL 67.)