A Balaton név a Tihanyi Alapítólevélben fordul elő először ilyen formában. Az oklevelek adatai alapján a tó vizét a középkorban csak halászatra és nádvágásra használták. Környéke ebben az időben többnyire ingoványos, mocsaras volt, ezért nagy jelentősége volt az átkelésre alkalmas helyeknek, a réveknek. Hídvég ott volt, ahol a Zala folyó a Balatonba torkollott, a vámot hosszú ideig a zalavári apátság birtokolta, de már a 15. században bérbe adták.

Mátyás király tudatja, hogy előtte Mátyás, zalavári apát bevallást tett arról, hogy az apátság Hídvég birtok melletti révének jogát, ahol a Zala folyó átlép a Balaton mocsarához, bérbe adta évi 31 arany forintért Báthori István országbírónak és testvérének, Andrásnak. Az apátság jobbágyai nem fizetnek a rév használatáért. Az oklevélről 1487.január 30-án Vince, zalavári apát kérésére a kapornaki konvent hiteles átírást adott ki. (ZML XV. 1. DL 97.)