A deákok, vagy latin nevükön litterátusok hazai világi értelmiségünk első képviselői. Jártasak voltak nemcsak az írás-olvasásban, hanem rendelkeztek bizonyos jogi ismeretekkel és értettek az oklevélszerkesztéshez is. Tudásukat nem külföldi egyetemeken szerezték, hanem valamelyik hazai plébániai vagy hiteleshelyi iskolában. Tanulmányaik befejezése után különböző világi munkaköröket töltöttek be, voltak köztük megyei jegyzők, adószedők, nagyurak szolgálatában álló várnagyok, gazdatisztek vagy íródeákok. Munkájuk elismerése, jutalma sokszor volt az oklevélben említetthez hasonlóan földbirtok.

Jagelló Lajos király utasítja a zalavári konventet, hogy iktassa be Némai Bálint deákot Tomaj, Németfalu, Gárdony és Pabar falvakban birtokokba, valamint Tomajon egy nemesi kúriába, amelyek Tomaji Ferenc hűtlensége miatt szálltak vissza a Koronára. (ZML XV. 1. DL 239.)